A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének honlapját új külsővel és belsővel szereljük fel. A szokásos tartalmak időközben sajnos nem elérhetők. Kérjük szíves megértését!
Leghamarabb szerdán, 2018. május 30-án kerülnek fel a friss tartalmak, míg a régi honlap archív anyaga később kerül feltöltésre.
Köszönjük türelmét!
A Sulifeszt idei negyedik elődöntőjének házigazdája a Muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület volt. A 13 előadást Jódal Rózsa írónő, Takarics Róbert író és Nagy Margit a VMPE elnöke értékelte. Ezúttal nyolc kisszínészi díjat osztottak ki.
A Nezsényi Anyanyelvápoló Kiscsoport „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” népmese feldolgozással lépett fel Mirčić Ábel Kornélia rendezésében. Ő vitte színre a nagycsoportosok által előadott „A három pösze lány” ugyancsak népmese feldolgozást. A kicsik a jelmezért, a nagyok az összjátékért nyertek elismerést. Két óvodás kisfiú: Fülöp Emil és Müller Alex a színészi alakításért nyert díjat.
Az Ürményházi Szórakoztató Szóra Késztető Csoport Móricz Zsigmond: „Légy jó mindhalálig” című regényének részletét keltette életre, a rendező Móricz Elvira volt. Az összjátékért díjazták őket.
Az Erzsébetlaki Anyanyelvápoló Csoport „Erzsébetlaki gyermeklakodalom” címmel énekes népi gyermekjátékot mutatott be. A Mijatov Irén rendezte előadást a koreográfiáért és a hagyományápolásért jutalmazták.
A magyarittabéi anyanyelvápoló csoportok oktatója, rendezője Petes Erzsébet volt. Kiscsoport Walt Disney: „Hamupipőke” című darabját anyanyelv ápolásért jutalmazták. A harmadikos Szakál Éva és Víg Korinna a kiváló színészi alakításért részesült elismerésben. A nagycsoport Ludvig Askenazy: Az „Ellopott Hold”-ja a korszerű dramaturgiáért. a hetedikes Deli Hilda a Hold szerepének alakításáért nyert elismerést.
Monić Lídia a módosi és a titeli gyermekek anyanyelv ápolási oktatója mindkét helységből hozott egy-egy előadást: a módosiak Benedek Elek: „A három kívánság”, a titeliek Zelk Zoltán: A három nyúl című meséjének dramatizált változatát mutatták be. A módosiakat az anyanyelv ápolásért jutalmazták, a titeli másodikos Sándor Anita kisszínészi díjat vihetett haza.
A Homokrévi Anyanyelvápoló Csoport az Enyedi György által írt „Habakuk locsolkodik” című jelentét oktatójuk: Szirák Katalin rendezte, az anyanyelvápolásért díjazták őket.
Lukács Gabriella három előadást is rendezett: VMPE – NOK Csipet-csapata, (a muzslyai Szervó Mihály Á.I. alsós diákjai) Donkó László: „Hófehérke és a hét törpe a XXI. században”, ugyancsak az alsósok Donkó László: „Csipkerózsika a mai világban” (a rendezésben Tóth Lendvai Heléna is részt vett), és a Szervó Mihály Á.I. felsős tanulóinak Tiszta szívvel-lélekkel csapata Grimm: „Piroska és a farkas – kifordított mese” című, a diákok ötlete alapján készült darabot. A Csipet-csapat a jelmezért, a Csipkerózsikát alakító negyedikes Kurunczi Kira a jó színészi alakításért, a felsősök előadása a rendezésért kapott díjat.
XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bánáti elődöntőjén a Kikindai Anyanyelvápoló Csoport jutott tovább a gálára a Dulka Gyöngyi rendezte „Hollywoodi jelenet”-tel, a nyolcadikos Grébec Renáta kisszínészi díjban is részesült.
nm
2018. május 26.
Az idei iskolaév utolsó TANOM továbbképzésére került sor május 26-án, szombaton. Elsőként mgr. Viola Lujza tartotta meg évzáró előadását az anyanyelv-ápolók számára, majd a továbbképzés résztvevői Pompor Zoltán előadását hallgathatták meg, melynek témája a mesék fejlődése a népmeséktől a modern mesékig.
Bevezetőjében az előadó a modern tanítás szükségszerűségeiről beszélt, arról, hogy mik azok a feltétételek, amire szüksége van az oktatónak az eredményes tanításhoz. Ezek a következők: kritikai gondolkodás, kooperáció, kreativitás és mesélés. Ismertette mi tartozik ezen feltételek kielégítéséhez, majd az előadás további részében a mesélés, a mese lett az előadás központi témája.
Pompor Zoltán elsőként a mese fogalmát és fontosságát ismertette. Kiemelte, hogy mesékkel nem csak az iskolában szükséges foglalkozni, hanem az is fontos, hogy otthon a szülő is olvasson a gyermeknek. A mesélés fejlődéséről, változásairól is szó esett. Míg régebben a mesemondás kizárólag szóbeli formában létezett és inkább a férfiak szerepe volt, ezzel szemben mára a mesék írott formát öltöttek, a mesélő szerepét pedig a nők vették át. Felhívta a figyelmet arra, hogy fiúgyermekek számára különösen fontos, hogy az apa is olvasson meséket, így a gyermek nagyobb eséllyel válik olvasó felnőtté.
Az előadás jó hangulatban zajlott köszönhetően az előadó által hozott mesekönyveknek, melyeket a résztvevők is átlapozhattak. Pompor Zoltán különböző típusú mesekönyveket adott körbe. A klasszikustól, a böngésző- és a képes mesekönyvekig minden félével találkozhatott a közönség. Zárásképp egy digitális mesekönyvtár is bemutatásra került, ami a modern világban közelebb tudja hozni a meséket azon gyermekek számára is, akik a technikát részesítik előnyben könyvekkel szemben.
Juhász Judit
Fotó: Stanyó Gábor
A 22. Kőketáncon rekordszámú gyermek vett részt: 1800-an. 75 műsorszámot nézett meg a zsűri – Sikentáncz Szilveszter, az Örökség Gyermeknépművészeti Egyesület elnöke, néptáncpedagógus, Strack Orsolya néptáncpedagógus és Nyitrai Marianna népdalénekes – május 18-án és 19-én a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben.
A Kőketánc a vajdasági óvodások és általános iskolások énekes népi játék- és néptánc vetélkedője. A szervezők ezúttal is az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete és a Petőfi Kultúrkör voltak.
A csoportok a rendezvényen tudásuk legjavát mutatták be, a számos néző a teljes magyar nyelvterület játék- és táncanyagából kapott ízelítőt. A több mint két évtized alatt a felkészítők számára is kikristályosodott, hogy mi is az a táncanyag, meghatározott feladat, amelyet a gyerekeknek meg kell és meg lehet tanítani, hiszen a jól előkészített összeállítás nem csupán a közönségnek, de az előadóknak is sikerélményt jelent.
A bemutatkozásokat követően sok csoport vezetője, koreográfusa és pedagógusa kíváncsi volt a zsűri véleményére, hiszen egy-egy ilyen vetélkedő egyben szakmai útmutatás, segítségnyújtás is a felkészítők számára.
Énekes népi játékot előadó csoportok, alsós-, felsős- és vegyes korosztályú néptánccsoportok, valamint népszokásokat bemutató együttesek érkeztek Becsére Vajdaság minden részéről, Szabadkától Nyékincáig, Telecskától Magyarcsernyéig.
Szabó Gabriella, a rendezvény megálmodója és szervezője elmondta, hogy ez egy seregszemle, találkozó, már nem is annyira vetélkedő. „Sok visszatérő csoportunk van, de vannak olyan fellépők, akik néhány év kihagyás után jelentkeznek újból. Közel negyven településről érkeztek a csoportok, csaknem 1800 táncos, kísérő és zenész”.
Többek között bácsföldvári, kúlai, újvidéki, pacséri, moravicai, bajsai, moholi, zentai, zentagunarasi, ludasi, temerini, gunarasi, kishegyesi, kanizsai, budiszavai, kelebiai, adai, horgosi, maradéki, palicsi, péterrévei, topolyai, újvidéki és becsei versenyzők is részt vettek a Kőketáncon, ahol először zsűrizett Nyitrai Marianna, aki jelenleg a Petőfi-program keretén belül már több hónapja Dél-Bánátban tartózkodik. Elmondása szerint a tömegesség javára van mindennek. „Sokszor mondjuk, hogy a mennyiség nem feltétlenül minőség is, de itt ellenkező helyzetről van szó, hiszen érezni azt, hogy a hosszú évek kitűnő pedagógiai munkája meghozta a gyümölcsét. Nagyon szép produkciók voltak, kidolgozottak, hagyományosak. Egy dolog, amiben a táncos kollégákkal is egyetértettünk, hogy jó lenne, ha mindenki a saját táncát, énekeit és szokásait kezdené el újra visszatanulni és bemutatni”.
A zsűri négy kiemelt arany, tizenhat arany, huszonegy ezüst és huszonegy bronz minősítést osztott. Kiemelt arany oklevelet kapott a horgosi Ficánka gyermek néptáncegyüttes (Bartók Béla Magyar ME), a temerini Recefice néptánccsoport (Szirmai Károly MME), az óbecsei Csiperke táncegyüttes (Petőfi Sándor MK) és az adai Füzike néptáncegyüttes (Vadvirág HK). Arany minősítést kapott a Pöttöm néptánccsoport (Aranykapu ME, Ada), a Manó táncegyüttes (Vajdasági MNKK, Újvidék), a Kisbekecs táncegyüttes, a Petrence táncegyüttes, a Kenderkóc gyermekcsoport és a Csicsóka táncegyüttes (Petőfi Sándor MK, Óbecse), a Palics MME felsős tánccsoportja, a Talentum felsős táncegyüttes (Talentum TME, Szabadka), a Csipetkék (Hunyadi János Á.I., Csantavér), a Cselefendi táncegyüttes (Petőfi Sándor ME, Kishegyes), az Ispiláng néptánccsoport felsős korcsoportja (Thurzó Lajos OMK, Zenta), a Turbolya csoport (Tisza Néptáncegyesület, Magyarkanizsa), a Pintyőke táncegyüttes (dr. Kiss Imre MK, Péterréve), a Csicsergők néptánccsoport (Tiszamente KNE, Péterréve), a Csillagvirág néptáncegyüttes (Vadvirág HK, Ada) és a Kalamajka néptánccsoport (Ady Endre MK, Bácskossuthfalva).
Ezüst díjas lett a Kopogtató néptánccsoport (Aranykapu ME, Ada), a Tulipán néptánccsoport (Ady Endre ME, Magyarcsernye), a Kitrákotty csoport (Petőfi Sándor ME, Bácsgyulafalva), a Csípicsóka táncegyüttes és a Suttyó táncegyüttes (Pitypang Néptáncegyesület, Szenttamás), a Perdülő tánccsoport (József Attila MO, Torontálvásárhely), a Cifra néptánccsoport (Szirmai Ká-
roly MME, Temerin), a Csiripiszli táncegyüttes (Kodály Zoltán MMK, Topolya), az Ispiláng néptánccsoport óvódás és alsós korcsoportja (Thurzó Lajos MOK, Zenta), a Kiscifra táncegyüttes és Nagycifra táncegyüttes (Népkör MM
Központ, Szabadka), a Topogó táncegyüttes (Móra Ferenc MME, Csóka), a Vackor Tánccsoport (Gaál Ferenc MME, Kelebia), a Talentum alsós csoport (Talentum TME, Szabadka), a Kincsünk táncegyüttes kiscsoportja (Petőfi Sándor ME, Torda), a palicsi alsós tánccsoport, a Recefice csoport (Tisza Néptáncegyesület, Magyarkanizsa), a Szarkaláb táncegyüttes (Ady Endre ME, Tornyos), a Kópé táncegyüttes (Petőfi Sándor MK, Óbecse) és a Bóbita néptánccsoport (Csobolyó ME, Mohol).
Bronz minősítést nyert a gunarasi Pitypang csoport (József Attila ME és Dózsa György Á.I.), a topolyai Kisvirgonc tánccsoport (Kodály Zoltán MMK), a tiszakálmánfalvi Gubancolók és Derenduca tánccsopor-tok (Petőfi Sándor Művelődési Egyesület) az újvidéki Mitugrász táncegyüttes (VMNKK), a bácsgyulafalvi Vackor csoport (Petőfi Sándor ME), a ludasi Réce-ruca néptánccsoport (Ludas Matyi ME), a horgosi Virgonc néptáncegyüttes (Bartók Béla MME), a zentagunarasi Pimpimpáré tánccsoport (Gracza János Színjátszó és Irodalmi Egyesület), a péterrévei Fürtike gyermekcsoport (dr. Kiss Imre MK), a szenttamási Sziporka gyermekcsoport (Pitypang Néptáncegyesület), a tornyosi Csiribiri tánccsoport (Ady Endre ME), a kishegyesi Vackor táncegyüttes (Petőfi Sándor ME, Kishegyes), a tordai Kincsünk táncegyüttes középső csoportja (Petőfi Sándor ME), a kúlai Napraforgó gyermek néptánccsoport (Népkör MMK), a törökfalui Cinege néptánccsoport (Százszorszép ME), a törökbecsei Apróka táncegyüttes (Jókai Mór MME), a bácskossuthfalvi Pántlika néptánccsoport (Ady Endre MK), a csantavéri Virgoncok (Mendicus MK), valamint a péterrévei Pitypalatty gyermekcsoport és Höcögők csoport (Tiszamente KNE).
A zsűri több különdíjat is osztott, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület ajándékait. A táncosok közül Kozsán Gergely, a horgosi Ficánka gyermek néptáncegyüttes tagja, Károlyi Egon és Fenyvesi Zénó, az óbecsei Petőfi Sándor MK Csiperke táncegyütte-sének tagjai és Kocsis Viktor, az adai Vadvirág HK Füzike csoportjának tagja lett díjazva. A zsűri a szabadkai Brezovszki házaspárt, Tamarát és Rolandot, koreográfiai különdíjjal jutalmazta a fesztiválon nyújtott összteljesítményért, illetve az óbecsei Cseszák házaspár, Balázs és Anikó, is ajándékban részesült, ők pedagógiai és koreográfiai különdíjat kaptak a fesztiválon nyújtott összteljesítményért. Ezen felül az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör néptáncműhelye az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület jóvoltából részt vehet a jövő évi Táncháztalálkozó Aprók bálján.
„A pedagógiai díjunk számunkra ismételten igazolása annak, hogy valamit jól csinálunk és a táncosainkon ez meg is látszik, ami sikerekhez vezeti őket. Az előadói díjak mellett nagyobb eredmény az, ha eminens szakmabeliek látják és elismerik munkánkat. Fontos eredmény az is, talán még fontosabb a többinél, hogy évről-évre gyarapodnak csoportjaink, mind többen kezdenek táncolni, énekelni és ott is maradnak az egyesületekben, ami a magyar kultúra megmaradásának kulcsa lehet Vajdaságban. Boldogok vagyunk, hogy valódi értékeket mutathatunk fel”, mondta Cseszák Balázs.
(becejski-mozaik.co.rs)
33. alkalommal szervezték meg a Szól síp, szólj! népzenei vetélkedőt, ahol mintegy 500 kis zenész és népi énekes mérettetett meg. Az Újvidéki Rádió M-stúdiójában megtartott eseményre Kárpátaljáról, Horvátországból és Moldvából is érkeztek vendégek.
A nagy múltú vetélkedőre az idén több mint 110 műsorszámot jelentettek be Vajdaság egész területéről. A 33. alkalommal megrendezett eseményt az első években csak az Újvidéki Rádió gyermekműsorának szerkesztősége szervezte. A 9. vetélkedőn csatlakozott a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete társszervezőként, azóta közösen bonyolítják. Szabó Gabriella, a Szólj síp, szólj! vetélkedő szervezője elmondta, fontos, hogy a gyerekek találkozzanak és lássák egymást énekelni, zenélni. „Nagyon sok az énekes versenyző, általában a fellépők kétharmada énekes, a többi zenész. Nagyon jónak vélem, hogy egyre több a hangszeres versenyzőnk, voltak olyan évek, amikor szinte alig voltak. Most már vannak szép számmal hegedűsök, citerások, furulyások és tamburások is. Egészen fiatalok is vannak, tehát úgy tűnik, hogy van jövő. A felkészítő tanárok is valamikor versenyzői voltak a Szólj síp, szóljnak és most itt vannak és ők hozzák a diákjaikat. Amin szeretnénk hamarosan változtatni, az az, hogy értékeléseket kellene valahogy kieszközölni, mert itt a nap folyamán arra már nincs idő, hogy a zsűri leüljön nyugodtan, kényelmesen a felkészítőkkel és elbeszélgessen velük, viszont erre szükség volna”, mondja Szabó Gabriella.
A hattagú zsűri népi ének és népzene kategóriában külön értékelte a szólistákat és a csoportokat is. Tagjai: M Stúdió: Borsi Ferenc, Fábri Ivánovics Tünde, Rózsa Tibor. 1. Stúdió: Kelemen Zsolt, Csizmadia Anna és Szabó Annamária. A zsűri szerint a vetélkedő szakmailag igen magas szintre jutott. „A gyerekek gyönyörűen énekelnek, nagyon sok hangszeres van, hegedűsök, citerások, furulyások, tamburások. Ez külön öröm számunkra”, emelte ki Fábri Ivánovics Tünde zsűritag.
Szabó Annamária az énekesek és énekcsoportok kategóriájának zsűritagja elmondta, nem volt könnyű dolguk és szinte mindenkit valamilyen elismerésben részesítettek. „Nagyon erős mezőny volt. Nem volt olyan versenyző, aki ne érte volna el azt a szintet, amit mi itt elvárunk.”
A 10 éves Molnár Ákos az óbecsei Samu Mihály Általános Iskolából érkezett a vetélkedőre. „Énekeltünk. Sok szép dalt adtunk elő. Nagyon jól éreztük magunkat. Kicsit izgultunk, de aztán jó lett. Már négy éve részt veszek ezen a versenyen. Szeretem az éneket és a zenélésben és az éneklésben látom a jövőmet”.
Lukács Juli a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesületből érkezett. Furulyaszólóban és citera zenekarral lépett fel. „Nagyon jól érzem magam. Gyimesi dallamokat játszottam furulyán, citerán pedig bácskait. Szeretem a Szólj síp, szólj! vetélkedőt, mert megmutathatom mit tudok és értékelik a teljesítményemet”.
A kis népzenészek arany, ezüst, bronz és kiemelt arany minősítést kaptak. A díjkiosztó ünnepség a határon túli vendégek bemutatkozásával ért véget.
Szöveg: Ternovácz Fanni
Fotó: Lukács Attila
ALSÓSOK
A KORCSOPORT
B KORCSOPORT
C KORCSOPORT
VEGYES
FELSŐS énekcsoportok
HANGSZERESEK
B KORCSOPORT
C KORCSOPORT
ALSÓS kisegyüttesek
FELSŐS kisegyüttesek
VEGYES kisegyüttesek
Április 30-án örömhírrel vártak bennünket Csonoplyán, ahol a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület szervezésében a XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál negyedik, csonoplyai elődöntőjére került sor a helyi kultúrotthon barátságos színháztermében:
-Az idén az óvodásaink már nem csak előjáték gyanánt előadott népi mondókákkal és énekes-táncos gyermekjátékokkal vesznek részt az elődöntőn – újságolta a lelkesedéstől kipirultan Krizsán Valéria csonoplyai anyanyelvápoló tanítónő – hanem a jelenetek teljes értékű szereplőiként. Igaz, még nem fő-, hanem csak mellékszerepekben, de akkor is nagy előrelépés ez a részükről, igaz?
A kicsik, fellépésre várva, zsibongva csakugyan ott készülődtek, öltözködtek már iskolás társaik között. Alig látszottak ki a földből. A legifjabb közülük mindössze négy esztendős volt!
-Óvodásaink családjaiban már csak többnyire az egyik nagymama beszéli magyar anyanyelvét, s otthon, egymással szerbül beszélnek. Anyanyelvápolásra azonban rendszeresen és kitartóan elkíséri a kicsiket az édesanyjuk, s rendszerint helyben meg is várja a foglalkozás végét. Kezdetben nehezen értjük meg egymást, hisz az aprókák alig egy-két szót, vagy még annyit sem ismernek magyarul, de tanév végére már szépen bővül a szókincsük. S nagyon élvezik a játékot. A beszélgetős együttjátszást.
Erre az alkalomra a csonoplyaiak, és a nemesmiliticsiek is három-három jelenettel készültek. A csonoplyaiakat Krizsán Valéria tanítónő, anyanyelvápoló készítette fel, a nemesmiliticsieket pedig Szabó Márta tanítónő, anyanyelvápoló.
A nemesmiliticsiek először a Farsangi lakodalom című énekes-táncos jelenetet mutatták be. Nagy derültséget keltett, hogy a menyasszony (akit egy talpig fehér ruhába öltözött lefátyolozott fiú személyesített meg), legalább három fejjel volt magasabb a „vőlegényénél”, akit viszont egy feltűzött hajú, megszeppent szöszke pici lány alakított. A jelenet végén a menyasszony szabályosan ölbe kapta „választottját”! Az ő második bemutatkozásuk az Ilók és Mihók című népmese-feldolgozás volt. A közönség nagyokat nevetett Mihók ismétlődő baklövésein. Szegényke sehogyan sem tudta megjegyezni, eltalálni, hogyan is férkőzzék a szépséges Ilók kegyeibe. A legszínesebb játékot a negyedikes Purda Vivien nyújtotta Mihók édesanyja szerepében. Egy igazi tűzrőlpattant, nyelves magyar menyecskét személyesített meg, aki imádja málé fiacskáját, s úton útfélen jó tanácsokkal látja el. A militicsiek aznapi legnagyobb sikerüket Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című sikerkönyvének adaptációjával aratták. Annyira beleélték magukat az életszagú, kaján humorú szövegbe, hogy egyik alakításuk jobbra sikeredett, mint a másik. A zsűrinek – Nagy Margitnak, a VMPE elnökének, és Jódal Rózsa írónőnek – hármukat: Goszpity Isidorát, Kocsis Noémit és Kanyó Szintiát is meg kellett jutalmaznia, Szabó Márta tanítónőt pedig a pergő, szellemes, aprólékosan kidolgozott rendezésért jutalmazták.
A csonoplyaiak először A kéményeseprő és a pékinas című jelenetet mutatták be, amely a két annyira különböző foglalkozású ember békés megegyezéséről, egymás értékeinek elismeréséről szól. Következett a Piroska és a farkas, amelyben szívvel-lélekkel és nem múló lelkesedéssel részt vettek az óvodások is. A sors fintora, hogy minden jól sikerült alakítás mellett legjobbnak mégis a Narrátor, a negyedikes Gardil Roland bizonyult. Sőt, hogy a nap „pikantériája” még nagyobb legyen, kiderült, hogy azon a délutánon – három Narrátor is brillírozott: Roland mellett Kocsis Noémi a Farsangi lakodalomban, valamint a csupán első elemista (!) Pacsa Áron a Kiskakas gyémánt félkrajcárjában! Hiába, úgy látszik úgy esett, hogy az április harmincadika Csonoplyán a Narrátorok Napja lett! A jól ismert Piroska és a farkas című mese színpadi változata hangos tetszést aratott. Külön érdessége volt az óvodások tömeges, sikeres szerepeltetése. Úgy jöttek-mentek, cserfeltek magabiztosan a „világot jelentő deszkákon” ezek a földből alig kilátszó apró, mokány emberkék, mintha csak rajta születtek volna. Ez a jelenet a kiváló összjátékért nyert elismerést, Krizsán Valéria tanítónő pedig külön dicsérő oklevélben részesült az óvodások sikeres tömeges szerepeltetéséért. A csonoplyaiak harmadik jelenete A kiskakas gyémánt félkrajcárja volt. Olyan látványosra, szemgyönyörködtetőre sikerült, hogy dicsérő oklevelet kaptak a jelmezért, s két szereplőjük is „okleveles” lett: a negyedikes Gardil Roland a mindenki eszén túljáró furfangos Kiskakas szerepében és az elsős Pacsa Áron, mint a délután legifjabb, bátran és gyöngyöző-szépen beszélő Narrátora.
Még egy különlegessége volt a napnak: három olyan tehetséges, szépen beszélő szereplőt is avathattunk, aki nem egy, hanem mindjárt két szerep-megoldásáért és szép beszédéért is dicsérő oklevelet kapott: a nemesmiliticsi Kocsis Noémit (a Farsangi lakodalomban és Kire ütött ez a gyerek?-ben jeleskedett), a szintén nemesmiliticsi Goszpity Isidora (Ilók és Mihók, Kire ütött ez a gyerek?) , valamint a csonoplyai Gardil Roland (Piroska és a farkas, A kiskakas gyémánt félkrajcárja). Lám-lám, miből lesz a cserebogár…
A csonoplyaiak és a nemesmiliticsiek számos nehézséggel küzdenek. Sokan még naponta megküzdenek a frissen tanult nyelvvel, néhány anyanyelv ápoláson részt vevő tanuló még erős akcentussal beszél, de a kitartó és szeretettel vállalt közös munka és felkészülés láthatóan meghozza a jutalmát. Bizonyság rá ez a sikeres április harmincaika.
Jódal Rózsa
2018. április 9.
2018. április 9-én újabb TANOM akkreditált pedagógusi továbbképzés került megrendezésre. A megszokott órarend szerint elsőként Viola Lujza tartotta meg előadását az anyanyelv-ápolóknak. Őt Skita Erika érzelmi intelligencia tréner követte, aki a konfliktusok kezeléséről beszélt a résztvevőknek.
Bevezetőjében magát a konfliktus fogalmát tisztázta le, valamint azt, hogy milyen tényezők szükségesek a konfliktus kialakulásához. Elhangzott továbbá az is, hogy döntéseink jelentős részét érzelmi alapon hozzuk és racionális következtetést mindössze utólag vagyunk képesek levonni. Kiemelte, hogy érzelmi intelligencia nélkül nincs konfliktuskezelés.
A pedagógusok rendszeresen konfliktushelyzeteknek vannak kitéve. Ennek leggyakrabban a félreértés az alapja. Skita Erika e probléma minimalizására különböző módszereket és lehetőségeket javasolt a továbbképzés résztvevőinek. Emellett megemlítette, hogy a pedagógusnak igyekeznie kell, hogy minél nagyobb fokú bizalmat építsen ki a diákokkal és a szülőkkel. Önmagában ez sem elegendő, szükséges még a megfelelő kommunikáció és a kompromisszumkészség is mindkét fél részéről. Az előadónő mindezt példákkal támasztotta alá, valamint útmutatást adott a gyakorlati megvalósításhoz is.
Skita Erika előadása interaktív jellegű volt. Különböző csoportos- és páros feladatokon keresztül mutatta be milyen módon alakulhatnak ki konfliktusok a mindennapokban és ezek hogyan orvosolhatók a legkönnyebben.
Juhász Judit
Fotó: Stanyó Gábor, Nagy Nikoletta
1967-ben Búcson született. A helyi alapiskola elvégzése után Dunaszerdahelyen érettségizett, ezt követően 1992-ben Nyitrán tanítói oklevelet szerzett.
Pedagógiai pályáját a komáromi Béke Utcai Alapiskolában kezdte. Tanítóként kezdetektől fogva aktívan bekapcsolódott a pedagógusszövetség tevékenységébe, az iskolai alapszervezetet irányította. 2003 gyökeres fordulatot hozott a pályáján, elvállalta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Központi Irodájának vezetését. Lendület, lelkesedés, hihetetlen munkabírás jellemezte. Ezt a felelősségteljes posztot 2014-ig töltötte be. Fáradhatatlanul járta az ország területi választmányait, hogy alaposan megismerje, ha kell, segítse azok szakmai tevékenységét. Minden tettével a szlovákiai magyar pedagógusok, tanulók, oktatási intézmények érdekeit szolgálta.
2014-ben az SZMPSZ elnökévé választották, vezetése alatt a korábbi hagyományokra építve számos területen megerősödött, fejlődött a szakmai és szervezeti élet, a szövetség programja versenyekkel, diáktáborokkal, színvonalas rendezvényekkel gazdagodott. Terveit, elképzeléseit igényesen valósította meg, ezzel nagyban hozzájárult a szervezet széleskörű elismertségéhez idehaza és szerte a Kárpát-medencében. Nagyrészt az ő érdeme, hogy a kárpát-medencei pedagógusszövetségek között erős kötődés, együttműködés, egymást segítő baráti, szakmai kapcsolat alakult ki.
Végtelenül szerette a munkáját, mely kitöltötte az életét. Teljes intenzitással, odaadással végezte, erejét, idejét, energiáit soha nem kímélte, mércének a minőséget tekintette. Megálmodta és megvalósította Komáromban a Felvidéki Magyar Pedagógusok Házát. Számára minden feladat egy újabb kihívás, egy újabb lehetőség volt annak bizonyítására, hogy „ahol akarat van, ott út is van”.
Megszállottan hitt a közösségért és a közösségben végzett munka erejében, a szellemi értékteremtésben. 2018. március 15-e alkalmából Magyarország kormánya a felvidéki magyar oktatás fennmaradása, fejlesztése érdekében kifejtett sokrétű, példaértékű tevékenységéért állami kitüntetésben részesítette. Munkásságát Magyar Arany Érdemkereszttel jutalmazták.
Végtelenül örült az elismerésnek, melynek átvételekor már sokan aggódva kérdezték, hogy érzi magát. „Jól vagyok” – mondta, mert ezt akarta hinni és elhitetni. Tele volt feladatokkal, elképzelésekkel. Harcolt egyre gyengülő szervezetével, bizakodott és reménykedett, hogy erőre kap ismét.
Sajnos, nem így történt, ebben a küzdelemben alulmaradt. Az íróasztala elárvult, a széke üres, hiánya fájdalmas, de nem távozott nyomtalanul.
Emléke erős jelként kitörölhetetlenül bevésődött mindazokba, akikkel együtt dolgozott, akikhez közel állt, akik elismerték, tisztelték és szerették.
Legyen áldott a föld, mely óvón fölé borul.
Nyugodjék békében.
2018. március 24.
A magyarországi Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében március 24-én került megrendezésre a Kalmár László Matematikaverseny vajdasági regionális elődöntője. A helyi versenyt az anyaországi megyei fordulókkal párhuzamosan bonyolították le, és a legjobbak továbbjutottak az immár 47. alkalommal megrendezett budapesti döntőre.
A vajdasági diákok harmadik éve vehetnek részt a versenyen. A szervezők az újvidéki Apáczai Diákotthon fiúkollégiumába hívták a diákokat, kísérőtanárokat és szülőket. 23 gyerek nevezett be Kúláról, Nagybecskerekről, Muzsláról és Temerinből.
Nagy Margit, a VMPE elnökének rövid köszöntője után Nagy Nikoletta, a vajdasági verseny koordinátora tájékoztatta a résztvevőket a verseny szabályairól és menetéről. A 3-4. osztályosoknak egy óra, az 5-8. osztályosoknak kilencven perc volt előrelátva a megfelelő feladatsor megoldására. Évfolyamonként 5 feladatot kaptak a gyerekek. A megoldásokat helyben átnézték a kísérő matektanárok, de a végleges eredményre várni kell addig, amíg a főszervező TIT munkatársai is pontozták a kidolgozott feladatlapokat.
A nehéznek bizonyuló példák átgondolása és kidolgozása után a gyerekek uzsonnáztak, hógolyzótak a kertben, vagy rövidfilmet néztek a diákotthon előadójában. A búcsú előtt minden résztvevő emléklapot kapott.
A legsikeresebb diákok meghívást kapnak az országos döntőre, amelyet május 25-26-án rendeznek meg Budapesten.
2018. március 20., Magyar Szó
A modern digitális oktatási alkalmazásokról tartottak tegnap bemutatót és konferenciát az Óbecsei Gimnáziumban. A rendezvényre az iskola és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében került sor.
A konferencia kezdetén Miodrag Basarić, az Óbecsei Gimnázium igazgatója elmondta: Szerbiában még gyerekcipőben jár a digitális oktatás, de a gimnázium igyekszik lépést tartani a technológiai fejlődéssel: digitális táblákat használnak, e-naplót vezetnek, optikai internet van az épületben és a diákok tabletekkel tanulnak. Arról, hogy milyen további lehetőségeket nyújt a digitalizáció az oktatásban, a sikeres magyarországi Digitális Mintaiskola Program kivitelezői közé tartozó budapesti Promethean és RacioNet vállalatok munkatársai beszéltek, akik már több ilyen rendszert is kiépítettek.
Egy Magyarországon készült becslés szerint az iskolákban nap mint nap 40 milliárd forint értékű okostelefont és egyéb eszközt kapcsoltatnak ki a tanárok a diákokkal – ez pontosan annyi pénz, amennyit az elkövetkező négy évben az iskolák eszközfejlesztésére fognak fordítani az országban. A digitális Iskola pilot program 2017-ben indult el a digitális pedagógiai fejlesztések első lépéseként, és kezdetét vette egy olyan digitális mintaiskola projekt is, amelynek keretében –jelenleg 10-12 köznevelési intézmény bevonásával – megtörténik a későbbi digitális fejlesztések technológiai, személyi és pedagógiai feltételeinek a tervezése, kialakítása és finomhangolása.
A gimnáziumban bemutatott gyakorlati ismertetőkön a vajdasági pedagógusok első kézből szerezhettek tapasztalatokat arról, miként lehet egy informatikai rendszert a fegyelmezés kisegítő eszközeként alkalmazni, illetve hogyan néz ki egy Classflow rendszerrel megtartott történelemóra. Kormos Zoltán, a budapesti Piarista Gimnázium tanára tavaly óta tart digitális tanórákat, tapasztalata szerint az online világban élő diákoknak ez a fajta oktatás életközelibbnek bizonyult, és az ismeretátadás terepe, valamint az interakció is sokkal intenzívebb, mint a hagyományos módszerrel. A Classflow a teljes oktatási munkafolyamatot felöleli a tanmenet, az interaktív tanóra elkészítésével kezdve, az előadáson keresztül, a házi feladat kiosztásáig és az ellenőrzők osztályozásáig. Személyre szabott oktatást tesz lehetővé, bevonja a diákokat a feladatok elvégzésébe, az órákon azonnali visszajelzést ad az egyes diákok munkájáról és a tanagyag követéséről. Az interneten keresztül bárhonnan elérhető, böngészhető és előadható az előkészített tananyag bármilyen gyártású interaktív kijelző segítségével. A diákok tetszés szerint csatlakozhatnak az órához tableten vagy számítógépen és a leckét akár otthonról is visszanézhetik. A Classflow világszerte 150 országban van jelen, 125 ezer iskola vezette be és 4,5 millió tanár használja sikeresen.
Fehér Rózsa
Fotó: Stanyó Gábor
2018. március 17.
Március 17-én a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete által megrendezésre került az idei harmadik pedagógus továbbképzés. Az eddigiekhez híven elsőként most is mgr. Viola Lujza foglalkozott az anyanyelv-ápolókkal. Ezt követően dr. Duró Zsuzsanna tartott előadást Különböző képességek fejlődésének menete, illetve fejlesztése címmel.
Előadása során nagy figyelmet fektetett arra, hogyan ismerjék fel a pedagógusok a gyermekben rejlő készségeket és hogyan tudják azokat képességekké fejleszteni. Kihangsúlyozta, hogy nem csak a gyermek erősségeire kell koncentrálni, hanem a gyengeségeire is. A pedagógusnak fel kell ismernie ezeket, és tennie kell azért, hogy legalább egy átlagos szintre fejlődjön a gyermek.
Továbbá szó esett arról is, hogy mi minden befolyásolhatja egy gyermek fejlődését. A család, mint elsődleges szocializációs tér van a legnagyobb hatással a gyermek személyiségére, valamint az iskolához és tanuláshoz való hozzáállására. A szülők így nagyban előre tudják mozdítani, de akár hátráltathatják is a gyermek teljesítményét. A pedagógus kötelessége megtalálni annak módját, hogy a hátráltató tényezők ellenére is felkeltse a gyermek érdeklődését az iskola iránt és, hogy ez által az ő készségei képességé fejlődjenek. Emellett a pedagógus feladata az is, hogy a diákoknál felismerje melyik tanulási móddal sajátítják el a legkönnyebben a tananyagot és biztosítania kell e módok alkalmazását az oktatás során.
Az előadó kiemelte a gyermekek differenciálásának fontosságát is, vagyis meg kell ismerni a gyermekek személyiségét. A személyiségjegyek több típusba sorolhatók: kreatív, jó képességű, tanulási nehézségekkel küzdő-e, valamely alapképesség színvonala alacsonyabb vagy magasabb az átlagnál stb. A diák típuskategóriájának megállapítása után a pedagógus fel tudja mérni, hogy milyen feladatot adjon fel a számára, és meg tudja határozni, hogy a feladatot milyen módszerekkel kell elvégezni az adott anyag lehető legjobb és leggyorsabb elsajátításának érdekében.
Az előadás végén a résztvevők a differenciálásra felhasználható eszközökből és módszerekből készített táblázatot kaptak, amellyel a gyakorlatban is könnyen alkalmazhatják majd az előadáson hallottakat. Duró Zsuzsanna ezen kívül további, tanulási szokásokat meghatározó tesztlapokat is szétosztott. Ezekkel a diák és a pedagógus is könnyebben megismerheti a csoportját és így eredményesebbé, könnyebbé válhat egy-egy óra anyagának elsajátítása illetve átadása.
Juhász Judit
Fotó: Kraszulyák Zalán
2018. február 10.
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében február 10-én megrendezésre került az idei év második TANOM pedagógus továbbképzése. Az esemény keretein belül elsőként anyanyelv-ápolási előadást hallhattak a résztvevők Viola Lujza vezetésével. Az óra témája szóbeli szövegalkotás elsajátítása alsós diákok körében volt.
Az anyanyelvápólókat követően Molnár Róbert színész tartott előadást Tudunk-e helyesen beszélni címmel. Előadása kezdettől fogva interaktív jellegű volt. Megvitatásra került a különböző tájszólások használatának helyességi kérdése, valamint szó esett a diákok felkészítéséről iskolai vagy óvodai előadásokra. Ez utóbbi témakör kapcsán a jelenlévők gyakorlatok segítségével tanulták meg felismerni a jó színpadi stílust, továbbá azt is, hogy a diákokat miképpen tudják felkészíteni a szereplésre, illetve szükség esetén hogyan fejleszthetik, ösztönözhetik tanoncaikat.
A szövegválasztás fontosságáról is szó esett. Ugyanis, mint az az előadás során kiderült, egy megfelelő szöveg, vagy színdarab személyiségfejlesztő hatással lehet a gyermekre. Emellett az is nagy hangsúlyt kapott, hogy egy nem megfelelő szöveg erőltetése rossz hatással lehet a gyermek személyiségének fejlődésére és önbizalmára is.
Az előadás zárásaképp a résztvevők hangképző és rezonáns gyakorlatokat próbálhattak ki és sajátíthattak el, emellett szituációs gyakorlatokra is sor került Mindezt a későbbiekben munkájuk során is alkalmazhatják.
Juhász Judit
Fotó: Stanyó Gábor
2018. január 13.
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete január 13-án, szombaton tartotta meg az idei első TANOM továbbképzését az óvodapedagógusoknak és tanároknak. Az előadó Dulka Andor, nyugdíjas történelem tanár volt, aki a népi és vallási hagyományok helyzetét mutatta be a szórványban. Előtte mgr. Viola Lujza, VMPE szórványprogramjának koordinátora tartott előadást az anyanyelv-ápolási pedagógusoknak.
Az érdeklődők a továbbképzésen elsősorban a vajdasági magyarok problémáiról tájékozódtak, illetve saját maguk mesélték el, hogy mi a helyzet az otthonukban. Mi magyarok kisebbségben élünk itt ezen a térségben, és nap mint nap szembesülünk azokkal az akadályokkal, amelyek veszélyeztetik a kultúránkat, hagyományainkat, identitásunkat. Sajnos legtöbbször észre sem vesszük a problémát, és csak akkor kezdünk el foglalkozni a helyzettel, amikor nagyon késő, vagy már nem is tehetünk érte semmit. A XX. században sok olyan atrocitás érte népünket, amelyek ellen tehetetlenek voltunk: megpróbáltak ellehetetleníteni a kultúránkat. Számos olyan szokásunk van, aminek a vallás adott keretet, de pogány eredete van. S mikor tiltólistán állt a hitvallásunk, akkor nem csak a hitünktől tiltottak el bennünket, hanem a hagyományainktól is, amelyek talán még a honfoglalás időszakából maradtak fenn.
Manapság az elvándorlás jelenti a legnagyobb problémát, mert nincs utánpótlás, nincs kinek megőrizni az értékeinket. A kultúránk elveszítette presztízsét, s ez odavezet, hogy mi magunk sem fogunk úgy küzdeni érte, mint elődeink. A szórványban élőknek megváltozik a mentalitásuk, ha mi magunk nem küzdünk saját értékeinkért, akkor senki más nem fog tenni érte.
Már a kicsi gyermekek nevelésénél figyelni kell, nem szabad megengedni a nyugati kultúra beszivárgását. A gyermekek a leghajlamosabbak az új dolgok megismerésére és elsajátítására. A kultúránk megismerését nem görcsös erőltetéssel kell elérni, hanem az a lényeges, hogy szép lassan visszaemeljük a tekintélyét és akkor nem fognak elfordulni tőle.
A rohanó világnak és a média beszivárgásának csak romboló hatása van, ami ellen küzdeni kell, megengedhetetlen, hogy mi is arra az erkölcsi mélypontra jussunk, mint a nyugati országok. A hallgatóság meghökkenve hallgatta végig Dulka Andor záróbeszédét és riasztó példáit az identitásvesztésre, mindenki felismerte a tényállást, és egyetértett, hogy kultúránk kérdését nem lehet ennyiben hagyni, nem szabad a babérjainkon ülni, hanem az utolsókig ki kell tartani, és a felnövő nemzedék részére biztos talajra kell építenünk a jövőt.
Kraszulyák Orsolya
Fotó: Stanyó Gábor
Elhunyt Tőkéczki László. Személyében kiváló tudóst, barátot, segítőt veszítettünk el. Csodálatos felebaráti szeretete a krisztusi szeretet igazi példája volt. Művei értékesek, előadásai nemcsak nálunk, Kárpát-medence szerte óriási népszerűségnek örvendtek.
Életrajzi adatai: Szikszón született 1951. szeptember 23-án. 1975-ben szerzett történelem–német szakos tanári diplomát az ELTE-n.
Tevékenysége: Az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének volt a docense, a Hitel szerkesztője, a Valóság főszerkesztője részt vett a Protestáns Szemle szerkesztésében. A Duna TV alapító kuratóriumának tagja volt, Az 1998-ban alapított Református Tehetséggondozó Alapítvány elnöke, és alapító tagja a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítványnak. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) alelnöke volt. Évek óta évente kb. 100 előadást tartott Magyarországon és a kisebbségi magyarság körében tudományos, egyházi, politikai és közművelődési felkérésekre. A Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője, majd főgondnoka volt.
Művei:
Hiába, a mesék megkerülhetetlenek, sőt elévülhetetlenek. És „bölcsőtől a sírig” nagyon-nagyon szerethetőek. Erről tett bizonyságot a XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál második elődöntője is, amelyet, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola kispiaci Móricz Zsigmond tagintézetében 2017. december 11-én rendeztek meg.
A hat bemutatkozó gyermekszínjátszó együttes közül öt (!) népmese-, műmese-, vagy meseregény-feldolgozással, illetve mesejátékkal lépett színre! Csak a hajdújárási-noszai Hinga Művelődési Egyesület kisszínészei mutattak be, Nyaralás, tenger nélkül címmel, Drubina Orsolya rendezésében, egy maguk kiötlötte diákjelenetet. Arról szól, hogy sok együttjátszás, civódás és kibékülés-sorozat után az osztály kirándulói saját bőrükön tapasztalják meg, hogy ahhoz, hogy egy kiránduláson jól érezzék magukat a bőrükben, egyáltalán nem létszükséglet a tenger, a habos fehér vitorlák és a lágyan susogó pálmafák nosztalgikus „csendélete”. Igaz, tulajdonképpen ebbe a jelenetbe is belopakodik a képzelet és a meseszerűség. Ugyanis a gyerekek váratlanul egy óriási – hóembert fedeznek fel a közelükben! Nosza, megindul a találgatás, honnan került oda, hogyan lehetne „kezelni”, stb. Voltaképpen valóság és mese keveréke ez a vidám jelenet is.
A kispiaci harmadikosok Micimackó csoportja Tilinkó Judit tanítónő rendezésében sokunk – egész generációk – nagy kedvencének, A. A. Milne Micimackójának mutatták be Füles születésnapja címmel egy dramatizált fejezetét. Érdekesség: osztályuknak hét tanulója van, ezért a jelenetben heten játszanak, vagyis teljes létszámban vannak jelen! A hatalmas tornatermet birtokba vevő népes diákközönség kíváncsian leste, mi mindent kap majd születésnapjára a Százholdas Pagony nevű meseerdő mélabúra hajlamos Füles nevű szürke csacsija, aki ezúttal arra panaszkodik, hogy mindaddig az égvilágon semmit, de semmit, „még egy nyavalyás Facebook-üzenetet sem” kapott! Hát erre fel nagy keresgélések, előkészületek kezdődnek. Maga Micimackó nagylelkűen egy egész nagy-nagy mézes bödönt szán erre a nemes célra… csak, sajnos, a kis pákosztos előzőleg bizony kinyalja belőle a mézet. Malacka meg egy hatalmas-hatalmas égőpiros lufit cipel a tetthelyre. Ő viszont útközben elbotlik, s így a léggömbnek csak a siralmasan nyúló- lógó cafatkái jutnak az ünnepelt kezébe. „Legalább azt áruld el, milyen színű volt!” könyörög Malackának, a Nagy Ajándékozónak. Sebaj! A nézők fülig érő szájjal, kuncogva élvezték a fejleményeket. Ráadásul a Micimackó csoport díszlete olyan meseszerű és látványos volt, hogy a zsűri díszoklevéllel jutalmazta.
A kispiaci negyedikesek a hangzatos Csillagocskák nevet viselő színjátszó együttese Frady Endre A süket király című jelenetét mutatta be Ózsvár Edit és Kávai Bózsó Ildikó tanárnők rendezésében. Szegény király süketsége számtalan keserves bonyodalmat, mulatságos félrehallást okoz. Például amikor ülőhellyel kínálják: „Tessék leülni!”, őfelsége tiltakozik: ”Nem akarok lehűlni.” Örökösei és alattvalói mindenféle furfangos, hasznosnak ígérkező gyógymóddal próbálkoznak. Végül, nagy sokára, hiszitek-e vagy sem, de – a zene gyógyítja meg! Azontúl már – örömében, megkönnyebbülésében – együtt énekelhet királyi udvarának aprajával és nagyjával.
A palicsi Miroslav Antić Általános Iskola harmadikosainak színjátszó csoportja nagy fába vágta a fejszéjét: Jadranka Mandić rendezésében monodrámával készült! Bizony, a hivatásos színészek is azt vallják, a monodráma „kemény”, embert próbáló műfaj. Az ember fia (vagy lánya) egy szál magában áll a színpadon, nincs akire „támaszkodjon”, aki, ha kell, kisegítse. Szerencsére Danka Liliben olyan talpraesett, tehetséges kisszínészre leltek, aki nemcsak hiba nélkül „bevágta” A kiskakas gyémánt félkrajcárja hatalmas, hosszú szövegét, hanem ékes-szép magyar nyelven, remekül artikulálva adta elő, sőt produkcióját kristálytiszta szoprán hangú énekszóval és tűzrőlpattant tánccal is kísérni, színezni tudta.
A kispiaci ötödikesek Nevenincs Társulata Kávai Bózsó Ildikó tanárnő rendezésében a mindannyiunk által kedvelt Tündérszép Ilona és Árgyélus című magyar népmese dramatizált változatát mutatta be látványosan, egyedi módon. A szereplők olyan művészi-bűvészi koreográfiával jelenítették meg a „díszletet”, hogy a fekete trikós szereplőknek mindig elhittük, hogy pillanatnyi, olykor nyaktörő csoportosulásuk éppen az aranyalmafát jelképezi-e, a sötét erdők félelmetesen susogó fáit, bokrait, földalatti járatokat vagy egyebeket, ahol a szegény szerelmes Árgyélus királyfi éppen elveszettnek hitt szerelmét, Tündérszép Ilonát keresi, akit a gonosz boszorkány rejtett el előle, miután levágta aranyhajának egy tincsét. Előadásuk olyan látványos, művészien kidolgozott és átélt játékú volt, hogy a bírálóbizottság: Nagy Margit, a VMPE elnöke, Takarics Róbert író, főszervező, és Jódal Rózsa író, a zsűri elnöke a rendezésért, és a koreográfiáért is dicsérő oklevéllel jutalmazta őket, s őket jelölte ki az egyik továbbjutó együttesnek, akit a gálaműsorra várnak.
A hajdújárási-noszai Hinga Művelődési Egyesület diákszínjátszói Tasnádi István Farkas kontra Piroska című mesejelenetét mutatták be Pesitz Mónika rendezésében. Játékuk fergeteges volt és magával ragadó. Az író a jól ismert mesét szinte sarkaiból kifordítva, az irónia és szarkazmus eszközeit bőven használva egy bírósági tárgyalás keretében ugrasztja egymásnak a Farkast, Piroskát, és a Nagymamát, akik mind a maguk igazát bizonygatják a szigorú bírónőnek, s ez az igazság bizony cseppet sem egyértelmű… A dolgokat bonyolítja, hogy nem is egy, hanem két Farkas ágál a színen. A dinamikus, remek rendezésben és sokszínű színészi megformálásban közönség elé kerülő jelenetet a zsűri végül a kispiaci elődöntő másik „legjobb”, tehát a végső megmérettetésre, a gálára szintén továbbjutónak ítélte.
A délután folyamán számos átélt, remekül megformált, lelkes gyermekszínészi alakítást láttunk, sok szép, kifejező beszédet hallottunk. Dicsérő oklevelet mindezért hatan kaptak: Polákovics Anita (Malacka a Füles születésnapjában, Kispiac); Biacs Balázs (Zajos Lajos, a király elsőszülöttje, A süket király, Kispiac); Nagy Albert, akit, rendhagyó módon, két külön előadásban nyújtott más-más szerepéért jutalmaztak(Szemüveges Fiú a hajdújárásiak-noszaiak Nyaralás, tenger nélkül című jelenetében, valamint Farkas a szintén hajdújárásiak-noszaiak Farkas kontra Piroska című jelenetében); Danka Lili, a palicsiak monodrámájának Mesélője; valamint Visnyei Zsófia és Szabó Nettina, Boszorkányok a kispiaciakTündérszép Ilona és Árgyélus című jelenetében).
Jódal Rózsa
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete minden évben összegzi a pedagógusok visszajelzéseit a vajdasági magyar iskolákból. A VMPE 2017. december 9-én megtartott évi közgyűlésén a pedagógusok közössége a következő oktatási gondok megoldását kéri az illetékes szervektől…
