Beszámoló: Kincses Tarisznya Tábor 2024

Verőfényes nyári délelőttön kezdetét vette Nemesmiliticsen a Kincses tarisznya tábor, hétfőn, 2024. június 24-én. A gyülekező 10 órakkor volt, és azon nyomtán megtörtént az ünnepi tábornyitás, amit a csapatépítő játékok követtek és a csapatok kialakítása. A táborban összesen 42 gyerek vett részt, ami igazán szép számnak minősül itt, a nyugat-bácskai szórványban. Az ebédet követően nyelvi játékok és feladatok megoldása követte, majd ellátogattunk a helyi Kis boldogasszony templomba, ahol a helyi plébános bemutatta a falut és magát a templomot is. Ez után a templom környékén található erdőben számháborút játszottak a gyerekek, amit egy séta követett a falu határában kiépített tanyára, ahol a gyerekek lovagoltak, kocsikáztak és házi állatokat símogathattak. Utunk a futbalpályához vezetett, ahol staféta játékokat játszhattunk. Vacsora után a Ki mit tud? közkedvelt bemutatkozás következett. Ezt követően pedig fáradtan, élményekben gazdagon indultunk haza pihenni.

Kedden 10 órakkor a falujátékokkal kezdtük a napot. Meg kellett keresni a faluban elrejtett kincseket. A kincsek megtalálása után minden csapat egy népmesét választott, amelyet dramatizálva be is mutattak. Ebéd után kézműves foglalkozás várt a gyerekekre, ahol halakat kellett készíteni a kéklő tengeri habokra. Ezt követően ökológiai előadást hallgattak végig, amit az előadó játékos formában oldott meg. Ezen foglalkozás után két csoportra osztottuk a gyerekeket, ahol az egyik csoport méhészeti előadáson vett részt, a másik pedig ügyességi, stratégiai játékon volt, amit csere követett. A vacsora után frizura versenyre került sor.

A tábor utolsó napján 10 órakkor gyülekeztünk a kultúrotthonban, majd vonattal kirándultunk Bajmokra. Talán a tábor legaktraktívabb része a vonatozás volt. Itt is meglátogattuk a helyi Péter Pál katolikus templomot, ahol az anya tartott egy bemutatót. Ez után Dózsa művelődési házba látogattunk, ahol a csapatoknak kalózként fel kellett fedezni a rejtelmes szigetet, amely tele volt kinccsel. A nagy hőséget egy frissítő fagyizással próbáltuk elviselhetőbbé varázsolni. A bajmoki kirándulás után a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület fogadta a gyerekeket, ahol a tűzoltók előadást tartottak a tűz oltásáról, és végül egy hab partit szerveztek a gyerekeknek. Vacsora után sor került a táborzárásra. Elköszöntünk egymással azzal a gondolattal, hogy jövőre újra lehetőségünk lesz együtt tölteni néhány napot a Kincses tarisznya táborban. Zárásként diszkóval búcsúztunk, miközben közösen énekeltük a Nélküled című közkedvelt dalt.

Írta: Szabó Márta, anyanyelvápoló

Beszámoló: Anyanyelvápolás 2023/2024

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek,
gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs
fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan
sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben,
idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.”
– Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és lélekről

Az anyanyelvápolásnak nagy jelentősége van a magyar nyelv, és a nemzeti kultúra megőrzésében. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete évtizedekre visszatekintő múlttal rendelkezik az anyanyelvápolás terén. Az anyanyelv kérdése szorosan kapcsolódik az identitás, a hagyomány, a kultúra, a nemzet, a nép fogalmához. Vajdaságszerte működnek anyanyelvápolási csoportok kisebb-nagyobb létszámmal; a 16 településről érkező 12 anyanyelvápoló-csoportvezető nagy odaadással végzi munkáját a VMPE keretein belül.

Az anyanyelvápolás célja a magyar nyelv továbbfejlesztése, ápolása, a nemzeti kultúra elemeinek megismerése, a hagyományőrzés és a nemzeti öntudat elmélyítése. Az anyanyelvápolás sokoldalúan hat a tanulókra:

– az általános nyelvi beszédkészség fejlesztésére

– a magyar nyelvtudás elmélyítésére

– a nemzeti öntudat erősítésére

– a nemzeti hovatartozás tudatosítására

Ezen kívül örömet hozó, gondolkodtató, szórakoztató is.

Törekvésünk az, hogy magyar felmenővel rendelkezzenek ezek a gyermekek, akik anyanyelvápolásra járnak, hogy származási nyelvük magyar legyen. Természetesen, nem egyforma nyelvi tudásszinttel, beszédkészséggel érkeznek hozzánk a tanulók. A beszédkészség anyanyelvi környezetben a leghatékonyabban beszéd által fejleszthető. A gyermek beszédkészsége akkor fejlődik legjobban, ha sok beszédet hall, s az a mindennapi élet legegyszerűbb élethelyzeteinek folyamatos magyarázatára irányul. A beszédkészség alapja a megfelelő szókincs, a szóállomány aktív használata, és a nyelvi fordulatok kreatív módja, tehát, a jó beszédkészséggel rendelkező gyermek könnyen fogja magát kifejezni írásban is.

Ami a csoportok jellemzőit illeti, leszögezhető, hogy egyre nagyobb számban jelentkeznek kezdő nyelvtudással rendelkező tanulók, akik szerb nyelven végzik tanulmányaikat. Odahaza még magyarul beszélnek (vagy már ott sem), de már egymás között (az iskolai élet sajátosságai miatt) szerbül.

A helyi magyar közösségekre jellemző, hogy egy-egy településen az egészen kis létszámúak mellett, jelentkeznek nagyszámú csoprtok is (30 fő). A gyerekek száma tehát nagyon változó, a csoportok száma is (Módoson, például, 2009-ben, amikor elindult az anyanyelvápolás, nyolc diák jelentkezett, hogy kb. tíz év múlva 26 főre gyarapodjon a létszám, most viszont, a 2023/2024-es iskolaévben, 4 tanulóval működik a csoport).

Az anyanyelvápolási órákra járó gyermekek nagyon különböző nyelvi kompetenciákkal rendelkeznek, nyelvtudásuk különböző szintű, és azon kívül, korosztály szempontjából is, heterogén csoportokat alkotnak. Ezek a tények már a kezdetben megnehezíthetik a munkát.

Óralátogatásaim alkalmával , a terepi munkám során, nagyon hasonló tapasztalatokkal, hasonló problémákkal találkozom.

Ezeken a településeken többszáz általános iskoláskorú gyermek jár anyanyelvápolási órákra, valamint Nagybecskereken (pontosabban Muzslyán), és Újvidéken, az óvodai program keretein belül, több óvodai csoport óvónője munkálkodik (Újvidéken, a Dunavirág és a Pitypang óvodában) az anyanyelv elhivatottsága mellett (Muzslyán, a Hófehérke óvodában).

Bármely csoportról legyen szó, a legfontosabb, elsődlegesen is felmérni a gyermekek anyanyelvi tudásszintjét, és megfelelő módszerekkel fejleszteni azt.

A helyszín, ahol az órákat tartják, általában művelődési házak (Titel, Ürményháza), általános iskolák (Nemesmilitics, Bóka, Törökbecse, Surján), parókiák (Bóka, Nezsény, Maradék, Nyékince, Homokrév, Magyarittabé), közösségi házak (Módos), óvodák (Újvidék, Muzslya, Erzsébetlak), de magánházak is (Csonoplya).

Ellátottságukat tekintve szintén különbözőek ezek a helyszínek, néhol van internet, számítógép, táblagép, könyvtár, játéksarok (általában az iskolában)néhol viszont nincs.

Az idén, nagy örömünkre, másfél éves kihagyás után, újból megindult az anyanyelvápolás Magyarittabén! Az ottani órákat, nagyon sikeresen, Kovács Hargita tártja. Erzsébetlakon viszont csak az óvodában van anyanyelvápolás, az iskolában, sajnos, nincs. Őszre egy magyar elsős indul elsőbe Erzsébetlakon.

Muzslyán, az óvodai csoport mellett, működik két énekes csoport is, Győri Csilla vezetésével (Cinegék, Méhecskék).

Maguk a csoportvezetők szakmai felkészültsége is különböző. Léteznek hivatásuknál fogva pedagógusok (tanítók, óvónők, iskolapedagógusok, szaktanárok), akik főállásuk mellett foglalkoznak anyanyelvápolással, és vannak lelkes kultúrmunkások, gyakorló anyanyelvápolók, akik évek hosszú során egy-egy település kulturális életének, hagyományápolásának fő szervezői.

Az anyanyelvápolók havi szinten szakmai megbeszélésekre járnak Újvidékre. Ezt követően alkalmuk nyílik legtöbbször akkreditált továbbképzésen is részt venniük, a TANOM (Tanítók, és más oktatási szakemberek oktató-nevelő munkája) keretében. Az idén ezek mozgó helyszínek voltak (Meeting Caffé), így az anyanyelvápolók több vajdasági településre látogathattak el: Szenttamásra, Temerinbe, Bácskossuthfalvára, és Óbecsére.

Szeptemberben tartotta a VMPE 30 éves jubileumi ünnepségét, ahol minden anyanyelvápoló részt vett, és díszoklevelet kapott .

Az novemberi előadás témája: Nyelvi kommunikáció-illemszabályok. A november 18-án megtartott találkozónkon a köszönés, a kézfogás, a magázódás, a tegeződés szabályairól volt szó elsősorban, de más illedelmes viselkedési szabályról is. A továbbképzés színhelye a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola volt.

Decemberben tartotta a VMPE évi közgyűlését Újvidéken. Ezt megelőzően került sor egy szakmai megbeszélésre, valamint a kibővített szerződések aláírására, mely értelmében a megbízott, a munka szervezése és az oktatás színvonalának emelése céljából, köteles részt venni a havonta rendezett pedagógus továbbképzéseken. Ez alól csak indokolt esetben menthető fel, pl. tanulmányi okok, betegség (évente két alkalommal). Ugyanakkor, a megbízott kötelezettséget vállal az órák óraszám és órarend szerinti megtartására. Amennyiben változás történik valamilyen téren, ezt jelenti a program szakmai koordinátorának (az órák száma nem növelhető a tanév folyamán). A bővítés a zárójeles részben található.

A januári előadás témája: A magyar himnusz története

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük. Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon, január 22-én, tisztázta le és jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát.

Országgyűlés 2022. decemberében elfogadta azt a határozatot, amelynek értelmében a Himnusz befejezésének 200. évfordulójára emlékezve – január 22-ét hivatalos állami emléknapként, a Magyar Kultúra Napjának nyilvánította.

Az előadás helyszíne Idős Kovács Gyula Általános Iskola, Bácskossuthfalva, időpontja pedig január 28-a volt.

A februári előadás témája: Sára és az elfelejtett tér – a halál, mint tabutéma a gyermekirodalomban (Kókai Imre Általános Iskola, Temerin, 2024. február 24.)

Zoran Penevski kortárs író egyik regényét mutattam be, aki forgatókönyvíró és fordító – jelenleg a Laguna Kiadó gyermekkiadványainak a szerkesztője. Az író Sára és az elfelejtett tér című könyvét tavaly jelentette meg magyar nyelven a budapesti AB Art Kiadó; a gyermekregényt Kovács Jolánka fordította, aki jómaga is kortárs író, műfordító, nyugalmazott könyvtáros és anyanyelvápoló (számos kötete, meseregénye, novelláskötete, műfordítása, de anyanyelvápolással kapcsolatos tankönyve is megjelent).

Áprilisben egy rendhagyó megbeszélésen vettek részt az anyanyelvápolók, ugyanis, egy online megbeszélést-ismertetőt tartottam, szombaton április 6-án, helyi idő szerint, 15 órától. A témák egyike az OktOpusz Kárpát-medencei oktatásszakmai műhely fejlesztése és működtetése című projekt ismertetése volt, valamint az Európai Unió társfinanszírozásával történő Erasmus+ projekt. Megbeszélésre kerültek az időszerű kérdések is.

Áprilisben két megbeszélésünk volt, mert a márciusi találkozónk elmaradt. Az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola adott helyszínt az április 27-én megtartott továbbképzésünknek. Lukács Fodor Valéria a zenéről, a zene szerepéről tartott nagyszerű előadást.

Május 24-én tartottuk meg a XXIV. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bánáti elődöntőjét, melynek helyszíne hagyományosan a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület volt. Itt, az erzsébetlaki anyanyelvápoló csoporton kívül, minden más anyanyelvápoló csoport fellépett (Csonoplyán tartották meg a Nyugat-bácskai elődöntőt, május 8-án). Nagyon sikeresnek mondható a bánáti elődöntő, hiszen 20 fellépő csoport is szerepelt a megmérettetésen. A XXIV. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bánáti elődöntőjének szervezője: Molnár Lábadi Csilla, és Kósa Zoltán. A nagyon élvezetes előadásokat követte a szakmai megbeszélés.

Június 1-én tartottuk meg a jubiláris XXX. Szórakoztató Szóra Késztető Anyanyelvápolási Szemlét, melynek helyszíne az Apáczai Fiúkollégium volt Újvidéken ( Bogdan Šuput u. 16). Itt, hagyományosan, az újvidéki Vidám gyermekkor Iskoláskor Előtti Intézmény két Anyanyelvápoló csoportja lépett fel elsőnek: a Pitypang óvoda Anyanyelvápoló csoportja (csoportvezető óvónő: Lukács Fodor Valéria), és a Dunavirág óvoda Anyanyelvápoló csoportja (csoportvezető óvónők: Lelik Terézia, és Petrovity Eszter). Összesen 36 iskoláskorú gyermek, és 35 óvodás jelentkezett be erre a rendezvényre, végül, összesen, mintegy 60 gyermek vett részt, 12 anyanyelvápoló kíséretében.

A Szemle után az anyanyelvápolók szakmai megbeszélésére került sor, ahol összegeztük az évi munkánkat, a nyári táborok helyszíneiről, időpontjairól tájékozódtunk, valamint az Erzsébet-táborral kapcsolatos kérdésekre adtunk válaszokat. Itt került sor, a pedagógusnapot megelőző kis ajándékok kiosztására is, köszönetként, az anyanyelvápolók önzetlen munkájáért. A pedagógusnap változó ünnep, mozgó ünnep: minden év júniusának első vasárnapján köszöntjük a köznevelésben és a felsőoktatásban dolgozókat. Így a pedagógusnap 2024-ban június 2-re esik.

A nyár folyamán Módoson, és Csonoplyán lesznek anyanyelvápoló táborok (június 24-től, június 27-ig), amelyekről beszámolót a csoportvezető anyanyelvápolók fognak írni.

A VMPE keretében működő anyanyelvápoló csoportok, és vezetői a 2023/2024-es iskolaévben:

Beodra, Törökbecse, Homokrév:  Szirák Katalina,
Bóka, Nezsény,   Módos, Surján:  Molnár Urbán Éva,
Csonoplya: Krizsán Valéria,
Titel: Molnár Lábadi Csilla, Kósa Zoltán,
Magyarittabé, Erzsébetlak:   Kovács Hargita,
Maradék, Nyékinca: Csordás Vivien,
Muzslya: Tóth-Lendvai Heléna, Győri Csilla,
Nemesmilitics: Szabó Márta,
Üményháza: Móricz Elvira.

A tanév során, óralátogatás céljából, terepi munkát is végeztem.

A fényképek az óralátogatások alkalmával készültek, valamint a rendszeres anyanyelvápolási órákon, a tanév folyamán.

Írta:
Monić Lídia,
az anyanyelvápolás koordinátora

Beszámoló: Kis Fürkész nyereménytábor – Tiszalök

Június 24.-én hajnali 1 órakor indult a kisbusz Temerinből, ahonnan Zelenka Angéla tanárnő kíséretében Deli Evelin, Matkovity Koppány és Tóth Kevin indultak. A következő megálló Csantavér volt 1 óra 50 perckor, ahol Agyánszki Natasa tanárnő kíséretében két csapat csatlakozott: Gyólai Fanni, Szabó Lara, Vajda Előd, illetve, Kucor Hanna, Rekity Adél és Szvetnyik Léna. Az utolsó megálló 2.30-kor Kispiac környékén volt, mikor csatlakozott az utolsó csapat Nagy Torma Henrietta tanárnő vezetésével: Kávai Kata, Özvegy Kata és Biacs Zsófi. A határátkelőn gyorsan átértünk, és innen 2 pihenővel 9 óra körül megérkeztünk a tiszalöki táborhelyünkre.

Első pillantásra is, rögtön elnyerte a tetszésünket a tiszalöki Feketeszakáll élménypark. Meleg fogadtatásban volt részünk, megkaptuk a kulcsokat és ismertették velünk a választható, gazdag program lehetőségeket. Angéla és Henrietta tanárnővel igyekeztünk beosztani minden programot, hogy a gyerekek mindent kipróbálhassanak és megbeszéltük az étkezések időpontjait. Miután berendezkedtünk a szobákban és kicsit kipihentük magunkat, kimentünk a partra. Volt aki megmártózott, volt aki vizibiciklizett. Utána következett az ebéd, majd egy kis csendes pihenő elsősorban a tanároknak volt rá szükségük, hogy kipihenjük az út fáradalmait. Pihenő után következett a szárazföldi akadálypálya, ami a tanároknak és diákoknak egyaránt nagy élményt nyújtott. Hogy felfrissüljünk, egy kis fürdés következett, a bátrabbak, a többség, pedig kipróbálta a vízi akadálypályát is. A vacsora is elnyerte mindenki tetszését, majd ismerkedésként kicsit beszélgettünk, illetve kipróbáltuk a bringót is. Ami egy feledhetetlen élményt nyújtott. A mókás nap után hamar elfáradtunk és nyugovóra tértünk.

Másnap, június 25.-án is tartalmas programok vártakránk. Korai reggeli után, következett a helyi tanösvény, egy kedves és nagy tudású bácsival (sajnos nevére már nem emlékszem). Sokat tudtunk meg Tiszalök, Tisza és a vidék történelméről, illetve, hogyan változott mindamiatt a környék élővilága. Nagyon tanulságos kirándulás volt és sok érdekes madarat illetve növényt ismerhettünk meg. Ebédet követő pihenés után, következett a sárkányhajózás. Ez is nagyon érdekes volt, sajnos gyorsan elfáradtunk. Ezután fürdőztünk, majd rákészültünk a lézerharcra. Ez is nagyon nagy élményt nyújtott tanároknak és diákoknak, egyaránt. Vacsora után, ismét barátkoztunk, sötétedésig beszélgettünk a parton.

Utolsó napon, június 26.-án, befejeztük a pakolást, majd megreggeliztünk. Szabaduló szobát nem volt lehetőségünk kipróbálni, technikai problémák miatt, de sikerült még egy tartalmas délelőtti programot összeállítani. A szárazföldi akadálypályán lefutottak még néhány kört a gyerekek. Majd bepakoltunk a kisbuszba és megnéztük a helyi vízerőművet és a mellette elhelyezkedő arborétumot. Ebédre még visszajöttünk, átvettük az úticsomagot, megköszöntük a csodálatos ellátást és elbúcsúzkodtunk vendéglátóinktól. 13 óra körül megindultunk haza. Két pihenővel, 19 óra körül megérkeztünk a határra, most is aránylag gyorsan átértünk a határon, először a kispiaci csapat száll ki, majd a csantavéri, végül a temerini csapat érkezett még épségben és élményekkel teli.

Nagyon szép és tartalmas kirándulásban volt részünk. A kisérő tanároknak és diákoknak is egyaránt elnyerte a tetszését a tiszalöki strand. Gyerekek már első nap után azt számolgatták, hogyan jussanak el ismét. Két csantavéri csapat biztos jelentkezik a jövő évi Kis Fürkész vetélkedőre!

Agyánszki Natasa
„Hunyadi János” Általános Iskola, Csantavér