Jódal Rózsa
Kispiacon a hóban is virágok nyíltak
Alc.: A XIX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál második, kispiaci elődöntőjéről
Szereplők, felkészítő tanárok és szervezők már napok óta rettegve hallgatták a meteorológiai előrejelzéseket: milyen lesz január 25-én az időjárás, nem fújja-e el egy hóvihar az idei XIX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál kispiaci eldöntőjét?
Végül kiderült, hogy nem fohászkodtak eredménytelenül: január 25-én havazott ugyan, a járdákon és a kocsiúton keményre fagyott a hó, de azért közlekedni, s főleg játszani – lehetett! De lehetett ám! Az viszont igaz, hogy ma, 26-án, mialatt ezt a beszámolót írom, házunk körül legalább harminc centis vattacukor-szerű hópaplan fehérlik, amelynek az utcai részét az előbb lapátoltam el némi nyögések kíséretében, a többi pedig ezután vár rám és az enyéimre…
Mindezek ellenére január 25-én a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében sorra kerülő XIX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál második elődöntőjén Kispiacon, a vendéglátó iskola tornatermében – virágok nyíltak! Pipacsok, rózsák és ibolyák virítottak, táncoltak, sőt együtt énekeltek a fejjel lefelé lógó, az egész világot fejtetőre állítva, „fordítva” észlelő denevérekkel. Mi több, a szerelem is kivirágzott a Lány és Novák Péter szívében, szentjánosbogarak fénylettek minden bokorban, Harry Potter húga röpködött fölöttük seprőnyélen, Aska pedig a Farkast igyekezett megtanítani balettozni…
Tél, hó, hideg, elvándorlás-hullám ide vagy oda, a kispiaci, az oromhegyesi és a horgosi diákszínjátszók derekasan felkészültek az idei megmutatkozásra. A bírálóbizottság: Lukács Gabriella, a VMPE elnöke, Takarics Róbert író, főszervező és Jódal Rózsa író aznap délután öt remek, jól begyakorolt, lelkesen előadott jelenetet láthatott. Hármat a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola kispiaci Móricz Zsigmond tagintézete tanulóinak, egyet az oromhegyesi Arany János Általános Iskola diákjainak, egyet pedig a horgosi Pöttöm Színpad tagjainak előadásában. Ez utóbbiak már mint a Horgosi Színjátszó Találkozó díjazottjaiként érkeztek! A felkészítő tanítónők elmondták: mivel az elvándorlás folytán iskolájukban is egyre kisebb a tanulók létszáma, jeleneteikben igyekeztek osztályuk minden egyes tanulóját szerepeltetni: a kispiaciak 16 másodikost, valamint 14 harmadikos- negyedikest, az oromhegyesiek pedig 12 gyereket.
A kispiaci 3. és 4. osztályosainak Álmodozók nevezetű csapata Tömöry Márta Két Hold van a poharamban című jelenetét mutatta be Tilinkó Judit és Ózsvár Edit rendezésében. Jól beleélték magukat a főszereplő kislány kényszer-hangulatába, aki váratlanul rátörő lázas betegsége miatt nem rándulhat ki, s csak szobafogságában, álmában élheti át a sok elképzelt kalandot: játszadozást a virágos réten, az eszkimó iglujában, a hullámzó tengeren lezajló kalóztámadást, találkozását a gyönyörű slepkévé változó hernyóval, majd a barlangjukban mókásan csimpaszkodó denevérekkel. Annál is inkább együtt érezhettek Klemivel, mert a tél és a hó miatt a szereplők is mindezt pillanatnyilag – csak elképzelhetik… A sok jó szereplő közül végül is a legsokoldalúbb, „ezerarcú” Polákovics Anitát jutalmazták színészi játékáért.
Takarics Róbert ezúttal mint szerző is bemutatkozhatott. A kispiaci felsősök Kávai Bózsó Ildikó tanárnő rendezésében a Harry Potternek húga van? című jelenetét mutatták be. A nézők jólesően nyugtázhatták, mennyire együtt érez velük az Anya, aki ugyancsak sajnálja a gyerekeket állandó tanulással „sanyargató” rengeteg házi feladat miatt. Találgathatták, vajon tényleg Tündi, Harry Potter húga toppant-e eléjük hirtelen „repülő seprőnyelén”, tanúi lehettek időnkénti „kámforrá válásának” és a két kis erőszakos zsarnokot, Zsiráf Cecit és Zelmát egy időre szoborrá merevítő varázslatának, stb. A zsűri végül a csoportból a Harry húgának Karola nevű szőke barátnőjét sokszínűen, természetes könnyedséggel alakító Szabó Fannit jutalmazta dicsérő oklevéllel.
Az oromhegyesi Arany János Általános Iskola tanulói Bicskei Angéla rendezésében az Ő és Én című mozgalmas jelenetet mutatták be, ami arról szól, hogy a főszereplő Lány hogyan, hányféle trükkel üldözi imádottját, a visszahúzódó, könyvmoly Novák Pétert, ám végül a szerelem megpuhítja, s megtanítja kedvesen szólni, közeledni a meghökkent Fiúhoz. A csoport, illetve Bicskei Angéla tanítónő a rendezésért járó díszoklevéllel távozhatott az elődöntőről.
A kispiaci másodikosok Csőke Melinda rendezésében Molnár Andrea Virágverseny című meséjét mutatták be Csőke Dóra ügyes feldolgozásában, felvonultatva a szebbnél szebb virágkoszorúkkal ékeskedő Virágokat, a szerény Bogáncsot, „akit” viszont a két Csacsi kitüntető figyelemben részesít, a fekete szárnyú Királylepkét és a sötétben is világító vidám Szentjánosbogarakat. A sötétben játszódó, a Szentjánosbogarak uralta jelenet különösen látványos volt és jól megkomponált. Jelmezük olyan találó és „világítón, szikrázón” szép volt, hogy a zsűri nem állhatta meg, hogy a legsikerültebb jelmezért járó díszoklevelet nekik ne adja. Díszoklevelet kapott a két szándékolt esetlenséggel bókoló jópofa szürke Csacsi is: Kovács Kristóf és Kis Kovács Máté.
A találkozó fénypontja ezúttal a horgosi Pöttöm Színpad Aska és a farkas című jelenete volt Horvát Hilda, Kiss-Iván Anna és Kozma Rita felkészítésében, illetve rendezésében, koreográfiájában. Az Ivo Andrić ihlette szöveg poétikus ihletettséggel ábrázolja az Aska nevű báránynak a zene és tánc, pontosabban a balettművészet iránt való rajongását és elköteleződését, amelytől semmi sem tarthatja vissza, semmi sem riaszthatja el. Az életveszély sem. A hajszálpontosan, nagy hozzáértéssel és szeretettel kidolgozott jelenet sok mindennel dicsekedhet: a kiváló rendezéssel, jelmezzel és koreográfiával, a három tehetséges főszereplővel – Aska (Fujkin Zsófia), Farkas (Kolompár Evelin) Balett-tanárnő (Szalai Zsófia) – , az erős érzelmi töltésű, hatásos tömegjelenetekkel, a Bárányok mesteri „szarvas” parókáival és egészen különös ráérzéssel és ötletességgel „bárányosító” frizura-kompozícióival, a látványos balett-betétekkel, amelyekhez hasonlót elemi iskolai diákszínpadon eddig még nem tapasztalhattunk, stb. Olyan lehengerlően hatásos jelenet volt, hogy nem lehetett kétséges: az övéké a második elődöntő – természetesen díjazott – legjobb előadása, s ők mennek Kispiacról tovább a Gálára. A három főszereplő pedig megérdemelten kap díszoklevelet átélt, sokszínű, komoly teljesítményéért.
Már besötétedett, mire véget ért a kispiaci második elődöntő. Az iskola előtt, miközben a csoportok tagjai és a zsűri tagjai kocsiba ültek, vagy gyalogosan indultak hazafelé, szemvakítón szikrázott a hó, mégis úgy éreztük: ezen a napon Kispiacon a hóban is – virágok nyíltak!
