Beszámoló: Suliszínház Fesztivál – Muzslya

Anyanyelvünkön beszélni, játszani, énekelni – öröm

A XXIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bánáti anyanyelvápolóinak muzslyai elődöntőjéről

 

          „Ha kevesen is maradtunk, együtt vagyunk, közösen dolgozunk, játszunk, megtanuljuk egymás nyelvét, s újraismerkedünk, elmélyedünk magyar anyanyelvünk szépségeiben, gazdagságában és irodalmában.”Ez a gondolat lengte be a XXIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bánáti anyanyelvápolóinak elődöntőjét, amelyre a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében április 28-án Muzslyán, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tágas, barátságos színháztermében került sor.

            Tizenegy anyanyelvápoló csoport lépett fel, mutatta meg társainak, s a szervezők képviseletében a bírálóbizottságnak: Lukács Gabriellának, a VMPE elnöknőjének, Takarics Róbert főszervezőnek és írónak, és Jódal Rózsa írónőnek, a bizottság elnökének, mi mindent tanultak az idén, mit gyakoroltak be erre a megmérettető alkalomra. Kellemes meglepetésül szolgált, hogy az előző évek zömében egy időben világszerte is dívó üres színpad-, kellék- és díszlet-nélküliség kultiválása után az idén a legtöbb együttes ötletes, maga- készítette játékos, jelzés-szerű díszletben és vidám, tarka jelmezekben lépett fel. Valahogy mintha a hangulat is oldottabb, vidámabb lett volna. Ehhez talán a kinti tavaszias időjárás is hozzájárult. Jól esett megállapítani, hogy valamennyi anyanyelvápoló együttes felfejlődőben van. A több éves foglalkozás megtette a hatását: a gyerekek egyre szebben, tisztábban beszélnek. Az új tagok pedig nem fanyalogva, hanem teljes odaadással, és lelkesedéssel kapcsolódnak már „menő” társaikhoz, s egyre belefeledkezőbben, „fellépési”, megmutatkozási görcs nélkül játszanak közönség előtt is. Persze, hogy a sok örömtelien jó és szépen, helyesen hangzó között akadt még rossz kiejtés, idegenes hangzás, s a bizonytalanság okozta túlságosan lehalkult, „rebegéssé” satnyult beszédmód is, de ez az önként vállalt nyelvtanulás kezdeti velejárója.

            Végül is a szép beszédért a homokréviek és a bókaiak csoportja kapott dicsérő oklevelet és könyvjutalmat. A homokréviek A só című tanulságos népmese színpadi változatát adták elő Szirák Katalina rendezésében szemgyönyörködtető selyemsuhogású jelmezekben, könnyed játékossággal, de ami különösen szembetűnt, az a szép, szabatos beszédjük, átélt játékuk volt. A daliás királyfi-kérő, ravaszul sótalan ételek nagy választékával vendégelve meg jövendő apósát, végül rádöbbentette, étkezésünk milyen elengedhetetlen része a só, s milyen igazságtalan volt, amikor legkisebb lányát, aki kérdésére, három  eladó lánya közül ki mennyire szereti őt, azt merészelte válaszolni, hogy annyira szereti, mint a sót, s őt ezért száműzte a palotájából. A bókaiak kiscsoportja a Pantyelejev nyomán íródott Hogyan tanult meg a kismalac beszélni című jelenetet adták elő Molnár Urbán Éva rendezésében, szemmel láthatóan megküzdve a magyar kiejtéssel. Őket éppen a nagy-nagy igyekezetükért és töretlen akarásukért jutalmazták meg. A malacka végül is csak a röf-röfig jutott el a „társalgásban”, de azt olyan tiszta, szabatos ”Ö”-vel ejtette, hogy öröm volt az őt oktató övéinek, a Néninek és a Kislánynak, valamint a nézőknek is hallgatni. A nezsényiek  A tücsök meg a légy lakodalma című népmesét adva elő Gabnai Katalin átdolgozásában, Molnár Urbán Éva rendezésében, szabályos, vidám esküvőt rittyentettek helyi népviseletbe öltözve,  lakodalmas dalokkal, tánccal, a falut meginvitáló színes felirattal. Legszívesebben mi is velük mulattunk volna. Őket a jól sikerült jelmezeikért jutalmazták. A titeliek A házikó című orosz népmesét mutatták Urbán Mária rendezésében. Az Incifinci Kisegér, a Brekegő Béka, Nyuszimuszi és Róka koma meglepő fantáziával három játékos házikót eszkábált össze a helyszínen, amely – kettő sikertelenül, a harmadik viszont sikeresen – megvédte a ház „vegyes lakosságát” a harcias, „honfoglaló”, Mackó ellenében. Őket ügyes, jó fantáziára valló díszletükért jutalmazták. A muzslyaiak nagy létszámú (tizenhét tagot számláló!) csoportja  A három kismalac című népmese-feldolgozást adta elő Tóth-Lendvai Heléna rendezésében olyan pergő játékkal, messze zengő énekszóval, ropogós táncbetétekkel, hogy szemünk, szánk elállt a csodálkozástól. A két kanász: Bacsó Viktor és Rúzsa Richárd pörge kalapban, bő gatyában, fokosát forgatva hetyke kanásztáncot járt, a Cicát alakító Horvát Larissza pedig annyit hízelgett, törleszkedett minden szereplőhöz, hogy nem győzték minduntalan elsiccelni. Nem csoda hát, hogy a remek, átélt színészi alakítást nyújtó négy gyermekszínész közül három éppen az ő csoportjukból került ki: Bacsó Viktor, Rúzsa Richárd és Horvát Larissza. A teljes csoportot viszont élvezetes, kidolgozott, sokszínű összjátékáért jutalmazták. A negyedik kiemelten összetett, átélt színészi alakítást nyújtó gyermekszínész a Molnár Urbán Éva vezette módosi nagycsoport által bemutatott Aleksandar Popovity A két levél című jelenetében Joci szerepében jeleskedő Legyánác Radoslav volt. A maradéki anyanyelvápolókat, akik A kőleves című tanulságos, jó humorú népmesét játszották el nekünk szintén Molnár Urbán Éva rendezésében sok leleménnyel, az anyanyelvápolásért jutalmazták meg. Kitartó és sikeres részvételükért három csoportot jutalmaztak: A beodrai csoportot, amely Szirák Katalina rendezésében az általa is megírt Habakukk locsolkodik című jelenetet adták elő a locsolóanyagát boldog boldogtalannak szétosztogató fiúról. A törökbecseiek szintén Sirák Katalina rendezésében előadott Májusi virágok című jelenetet, amelyben a Gyöngyvirág,a Százszorszép, az Árvácska, a Nefelejcs és Tulipán, fejükhöz homlokpánttal odaerősített „fényképükkel” kórusban énekeltek fülbemászó virágdalokat. Valamint a surjáni kiscsoportot, amely most ismerkedik először valamelyik őse anyanyelvével, s amely Molnár Urbán Éva rendezésében az ismeretlen szerzőtől származó Panna néni című jelenetet mutatta be, amelynek folyamán Panna néni szorgalmasan lisztet szitál, miközben három öcsköse addig, az „eredményt”, a túrós csuszát lesve, várva, vidám magyar dalocskákkal szórakoztatja.

            Az elődöntő győztesei az ürményházi anyanyelvápolók voltak. Ők, Móricz Elvira rendezésében, Az éhes farkas című mozgalmas, humoros, „modernizált”, fejhallgatóval, modern kütyükkel, rengeteg ötlettel erősen módosított jelenetet mutatták be korszerű rendezésben, mutatós díszletben, humoros, ötletes jelmezekben. Szegény Farkassal mindenki kitol, s éhesen marad. Ők jutottak tovább, legközelebb a május végére tervezett végső megmérettetésen, a Gálán látjuk majd őket viszont.

             A jól megszervezett, sok munkával, szeretettel élvezetesre rendezett előadásokban bővelkedő sorozatot Takarics Róbert Így beszéltek ti című  Theater Workshopja vezette be és zárta is le.

Írta:
Jódal Rózsa

Fényképezte:
Lukács Attila

Kis Fürkész: A fejlődés nem a javakkal kezdődik…

Május 5-i keltezéssel tartották meg az idei Kis Fürkész elnevezésű természetismereti-természetvédelmi verseny döntőjét. A tavalyi (alkalmi) óbecsei helyszín után visszakanyarodván ismét Újvidékre.

A koordinátori teendőket ezúttal Csernyák Szilvia, az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola tanítónője vállalta magára. Ami viszont változatlanul maradt a régiben az, miszerint a vetélkedő az anyaországi somoskőújfalui Somosi Környezetnevelési Központ kezdeményezésére indult el útjára  a 2006/2007-es tanév idején, illetve hogy égiszünk alatt a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) szervezi és népszerűsíti.

Tehát: a fejlődés még véletlenül sem a javakkal kezdődik, hanem az emberekkel! Az emberek tanultságával, szervezettségével és fegyelmével. E három nélkül minden erőforrás rejtett, kiaknázatlan, puszta lehetőség marad – veté papírra egykoron Ernst F. Schumacher. Mi ezúttal egy picit más aspektusból is szemlélgettük a fejlődés dinamikáját. Mármint a fenntarthatóét. Elvégre – bármit is igyekszik elhitetni velünk olykor-olykor a fősodor! igazándiból ettől függ mindaz, amit földi (jó)létnek is szokás nevezni. Idézem, lévén elhangzott, mégpedig köntörfalazás nélkül: “Mindenki csak és kizárólag önmagának akar jót, s ebből adódóan másnak esetleg rossz lesz!”

Ezen posztulátumot Molnár Zoltán tanár úr (a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács tagja, a Somosi Környezetnevelési Központ elnöke) helyezte az egybegyűltek lelkiismeretére. Az újvidéki Apáczai Diákotthon leánykollégiumában megtartott előadásának/vitatribünjének keretében. Korenchy László nyugalmazott törökbecsei pedagógus, VMPE-alelnök moderálásával kiegészítve. Mindeközben pedig, az intézmény telepi fiúkollégiumában, tanulmányi rangadó vala.

A Kis Fürkészé, melynek idei on-line rajtkövéről 24 csapat indult, majd 19 kapott meghívást a fináléba. Ürményházáról, Horgosról, Óbecséről, Szajánból, Zentáról, Csantavérről, Hajdújárásról és Torontálvásárhelyről. Tizennyolc végül el is tudott jönni…Összemérni tagjainak tudását, ügyességét, a feldolgozásra felkínált témákban való jártasságát.

Összhangban a korábbi években konszolidálódott (vetélkedési) munkakoncepcióval, az idei döntő idején is elhangzott néhány kiselőadás. Molnárné Kiss Anikó somoskőújfalui óvónő elődeink hajlékáról, a népi építészet alappillérének számító parasztházakról tartott tartalmi előadást; Abdel-Magid Iván a szervezői csapat fiatal ceglédi aktivistája a helyi érték(ek) és a helyi közösség motívumait prezentálta, Bokodiné Kovács Katalin pedig a tavaszi kertben fellelhető gyógynövényeket ismertette. Ezeket követte a versenyfeladatok megoldása. A szükségszerűen beiktatott pihenő után – a várva-várt eredményhirdetés pillanatáig! kézműves foglalkozások kerültek terítékre. Fecskefészek készítése. Gyógynövényes illatzsákocska varrása. Darázs-garázs készítése.

S hogyan, merre tovább? Nos, annyi bizonyos, hogy egynéhány fürkészcsapatnak már a helyszínen kézbesíttetett szóbeli meghívó az anyaországban esedékes nyári táborozási jutalomkirándulásra. Zánkán, Somoskőn… Helyszíni beszámolónkat végül egy lajtstrommal zárjuk. A nevek és elnevezések a versenyzői jegyzőkönyvből vétettek. Gratula mindnyáju(n)knak!

Foltos szalamandrák (Zenta) – tanár: Horváth Bábinszki Ildikó; csapat: Vas Dóra, Urbán Evelin, Hóli Anna;
Kis környezettudósok (Zenta) – tanár: Horváth Bábinszki Ildikó; csapat: Gyertyás Noémi, Sétáló Sára, Juhász Krisztián;
Kis fürge rigók (Óbecse) – tanár: Rácz Borbás Julianna; csapat: Virág Dianna, Tarján Dorka, Nagy Lóránd;
Fenyőkölkök (Horgos) – tanár: Csicsai Zita; csapat: Balázs Piri Dávid, Deák Dávid, Bende Bence;
Katicák (Csantavér) – tanár: Agyánszki Natasa; csapat: Kopunovity Edina, Radák Teofil, Tóth Bagi Alex;
Természet barátai (Szaján) – tanár: Budai Gyémánt Anita; csapat: Süli Anita, Bezdán Adrienn, Pálinkás Kornélia;
Lilijomok (Horgos) – tanár: Nagy Torma Henrietta; csapat: Erdélyi Vivien, Kovács Kitti, Varbai Hanna;
Biolegendák (Ürményháza) – tanár: Móricz Elvira; csapat: Pintér Amelita, Gombár Kinga, Tóvízi Edvin, Pavlov Anna;
Szárnyalók II. (Csantavér) – tanár: Agyánszki Natasa; csapat: Barkóci Dorka, Körmös Előd, Kovács Virág;
Levendulák (Zenta) – tanár: Horváth Bábinszki Ildikó; csapat: Kocsis Hanna, Utasi Kitti, Sándor Lea;
Méhecskék (Csantavér) – tanár: Agyánszki Natasa; csapat: Bakos Rada Alex, Farkas Hajú Rókus, Sevárac Lejla;
Almák (Horgos) – tanár: Nagy Torma Henrietta; csapat: Nagy Torma Anita, Dimovity Ramon, Visnyei Ádám;
Fehér holló (Óbecse) – tanár: Rácz Borbás Julianna; csapat: Udvari Laura, Ződi Kinga, Bozsik Rebeka;
Jó madarak (Torontálvásárhely) – tanár: Martinek Imre; csapat: Máté Lea, Uca Andrej, Antal Dávid;
Természetkedvelők (Óbecse) – tanár: Kovács Tamara; csapat: Nagy Kanász Lilien, Tót Réka, Pakai Eugénia;
Mókus (Óbecse) – tanár: Molnár Sóti Irén; csapat: Babenyac Márton, Horváth Miksa, Novák Alex;
Griffmadarak (Óbecse) – tanár: Rácz Borbás Julianna; csapat: Cservenyák Dávid, Vukelity Dávid, Bertók Kristóf;
Kis termeszek (Torontálvásárhely) – tanár: Martinek Imre; csapat: Kőrösi Viktor, Kerekes Gyula és Csende Szimon.

Írta és fényképezte:
MARTINEK Imre

Csoportkép (Fotó: Martinek Imre)

Beszámoló: Kis Fürkész természetismereti – természetvédelmi verseny döntője

2023 május 5-én lezajlott a „Kis Fürkész” természetismereti – természetvédelmi verseny döntője a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének központjában. Az I.forduló online formában zajlott, egy feladatsor kitöltésével,  beküldésével pedig regisztráltak a felkészítő tanárok. 18 háromtagú csapat (4.,5. és 6. osztályos diákok) mérte össze tudását a helyszínen hallott előadásokból, melyet a Somosi Környezetnevelési Központ munkatársai adtak elő. Témák: Abdel Magid Iván: Helyi érték, helyi közösség, Bokodiné Kovács Katalin: Gyógynövények a tavaszi kertben, Molnárné Kiss Anikó: Elődeink hajléka a parasztház- népi építészet. 

Idén egy újdonságot vezettünk be: míg a gyerekek töltötték a feladatlapot addig a felkészítő pedagógusok egy továbbképzésen vehettek részt: „ Legetőségek a fenntartható életmódra való nevelésben”- „ Kétféle ember, kétféle szemléletformálás „ Molnár Zoltán előadása.

Molnár Zoltán előadása (Fotó: Martinek Imre)
A továbbképzést fényképezte: Martinek Imre

Délután több kézműves foglalkozás is volt: fecskefészeket, gyógynövényes illatzsákot és darázs- garázst készítettek az ügyes kezű gyerekek.

Az első három helyezett csapat könyvjutalmat kapott.

Legjobbnak a zentai Foltos szalamandrák csapata bizonyult, melynek tagjai: Vas Dóra, Urbán Evelin és Hóli Anna 6.osztályos tanulók, felkészítő tanárnőjük Horváth Bábinszki Ildikó. Ők jutalomként a nyár végén elutazhatnak Zánkára, az Erzsébet-táborba.

Második helyezett szintén a zentai  Kis környezettudósok lettek: Gyertyás Noémi, Sétáló Sára és Juhász Krisztián (6. osztály). Felkészítő tanárnőjük: Horváth Bábinszki Ildikó.

Harmadikak az óbecsei Kis fürge rigók: Virág Dianna, Tarján Dorka és Nagy Lóránd (5., 6.osztály). Felkészítő tanárnőjük: Rácz Borbás Julianna.

Negyedikek a horgosi Fenyőkölkök, felkészítő tanárnő: Csicsai Zita.

Ötödikek a csantavéri Katicák csapata, felkészítő tanárnő: Agyánszki Natasa  és a szajáni Természet barátai, felkészítő tanárnő:Budai Gyémánt Anita.

Hatodikak a horgosi Lilijomok, felkészítő tanárnő: Nagy Torma Henrietta.

A 2-6. helyezetű csapatok egy természetvédelmi táborban vehetnek részt Magyarországon.

Még egyszer gratulálunk a győzteseknek!

Főszervező:
Csernyák Szilvia

Csoportkép (Fotó: Martinek Imre)