Április 30-án örömhírrel vártak bennünket Csonoplyán, ahol a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület szervezésében a XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál negyedik, csonoplyai elődöntőjére került sor a helyi kultúrotthon barátságos színháztermében:

-Az idén az óvodásaink már nem csak előjáték gyanánt előadott népi mondókákkal és énekes-táncos gyermekjátékokkal vesznek részt az elődöntőn – újságolta a lelkesedéstől kipirultan Krizsán Valéria csonoplyai anyanyelvápoló  tanítónő – hanem a jelenetek teljes értékű szereplőiként. Igaz, még nem fő-, hanem csak mellékszerepekben, de akkor is nagy előrelépés ez a részükről, igaz?

A kicsik, fellépésre várva, zsibongva csakugyan ott készülődtek, öltözködtek már iskolás társaik között. Alig látszottak ki a földből. A legifjabb közülük mindössze négy esztendős volt!

-Óvodásaink családjaiban már csak többnyire az egyik nagymama beszéli magyar anyanyelvét, s otthon, egymással szerbül beszélnek. Anyanyelvápolásra azonban rendszeresen és kitartóan elkíséri a kicsiket az édesanyjuk, s rendszerint helyben meg is várja a foglalkozás végét. Kezdetben nehezen értjük meg egymást, hisz az aprókák alig egy-két szót, vagy még annyit sem ismernek magyarul, de tanév végére már szépen bővül a szókincsük. S nagyon élvezik a játékot. A beszélgetős együttjátszást.

Erre az alkalomra a csonoplyaiak, és a nemesmiliticsiek is három-három jelenettel készültek.  A csonoplyaiakat Krizsán Valéria tanítónő, anyanyelvápoló készítette fel, a nemesmiliticsieket pedig Szabó Márta tanítónő, anyanyelvápoló.

A nemesmiliticsiek először a Farsangi lakodalom című énekes-táncos jelenetet mutatták be. Nagy derültséget keltett, hogy a menyasszony (akit egy talpig fehér ruhába öltözött lefátyolozott fiú személyesített meg), legalább három fejjel volt magasabb a „vőlegényénél”, akit viszont egy feltűzött hajú, megszeppent szöszke pici lány alakított. A jelenet végén a menyasszony szabályosan ölbe kapta „választottját”! Az ő második bemutatkozásuk az Ilók és Mihók című népmese-feldolgozás volt. A közönség nagyokat nevetett Mihók ismétlődő baklövésein. Szegényke sehogyan sem tudta megjegyezni, eltalálni, hogyan is férkőzzék a szépséges Ilók kegyeibe. A legszínesebb játékot a negyedikes Purda Vivien nyújtotta Mihók édesanyja szerepében. Egy igazi tűzrőlpattant, nyelves magyar menyecskét személyesített meg, aki imádja málé fiacskáját, s úton útfélen jó tanácsokkal látja el. A militicsiek aznapi legnagyobb sikerüket Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című sikerkönyvének adaptációjával aratták. Annyira beleélték magukat az életszagú, kaján humorú szövegbe, hogy egyik alakításuk jobbra sikeredett, mint a másik. A zsűrinek – Nagy Margitnak, a VMPE elnökének, és Jódal Rózsa írónőnek – hármukat: Goszpity Isidorát, Kocsis Noémit és Kanyó Szintiát is meg kellett jutalmaznia, Szabó Márta tanítónőt pedig a pergő, szellemes, aprólékosan kidolgozott rendezésért jutalmazták.

A csonoplyaiak először A kéményeseprő és a pékinas című jelenetet mutatták be, amely a két annyira különböző foglalkozású ember békés megegyezéséről, egymás értékeinek elismeréséről szól. Következett a Piroska és a farkas, amelyben szívvel-lélekkel és nem múló lelkesedéssel részt vettek az óvodások is. A sors fintora, hogy minden jól sikerült alakítás mellett legjobbnak mégis a Narrátor, a negyedikes Gardil Roland bizonyult. Sőt, hogy a nap „pikantériája” még nagyobb legyen, kiderült, hogy azon a délutánon – három Narrátor is brillírozott: Roland mellett Kocsis Noémi a Farsangi lakodalomban, valamint a csupán első elemista (!) Pacsa Áron a Kiskakas gyémánt félkrajcárjában! Hiába, úgy látszik úgy esett, hogy az április harmincadika Csonoplyán a Narrátorok Napja lett! A jól ismert Piroska és a farkas című mese színpadi változata hangos tetszést aratott. Külön érdessége volt az óvodások tömeges, sikeres szerepeltetése. Úgy jöttek-mentek, cserfeltek magabiztosan a „világot jelentő deszkákon” ezek a földből alig kilátszó apró, mokány emberkék, mintha csak rajta születtek volna. Ez a jelenet a kiváló összjátékért nyert elismerést, Krizsán Valéria tanítónő pedig külön dicsérő oklevélben részesült az óvodások sikeres tömeges szerepeltetéséért. A csonoplyaiak harmadik jelenete A kiskakas gyémánt félkrajcárja  volt. Olyan látványosra, szemgyönyörködtetőre sikerült, hogy dicsérő oklevelet kaptak a jelmezért, s két szereplőjük is „okleveles” lett: a negyedikes Gardil Roland a mindenki eszén túljáró furfangos Kiskakas szerepében és az elsős Pacsa Áron, mint a délután legifjabb, bátran és gyöngyöző-szépen beszélő Narrátora.

Még egy különlegessége volt a napnak: három olyan tehetséges, szépen beszélő szereplőt is avathattunk, aki nem egy, hanem mindjárt két szerep-megoldásáért és szép beszédéért is dicsérő oklevelet kapott: a nemesmiliticsi Kocsis Noémit (a Farsangi lakodalomban és Kire ütött ez a gyerek?-ben jeleskedett), a szintén nemesmiliticsi Goszpity Isidora (Ilók és Mihók, Kire ütött ez a gyerek?) , valamint a csonoplyai Gardil Roland (Piroska és a farkas, A kiskakas gyémánt félkrajcárja). Lám-lám, miből lesz a cserebogár…

A csonoplyaiak és a nemesmiliticsiek számos nehézséggel küzdenek. Sokan még naponta megküzdenek a frissen tanult nyelvvel, néhány anyanyelv ápoláson részt vevő tanuló még erős akcentussal beszél, de a kitartó és szeretettel vállalt közös munka és felkészülés láthatóan meghozza a jutalmát. Bizonyság rá ez a sikeres április harmincaika.

Jódal Rózsa